Új sztori

Sziasztok!

Megszületett bennem az az elhatározás, hogy egy új történetet is megosztok Veletek, na persze a "régit" sem hagyom félbe... De ez egy kicsit más lesz..És hogy miért?Majd kiderül:)


Puszi!!!

Meré

u.i.: Komikat szeretnék:)

1.rész

Már megint a legjobbkor romlott el ez a nyomorult automata, a fenébe! Pedig a dolgok jelenlegi állása szerint tuti, hogy minimum estig nem mozdulunk sehova, de én ezt kávé nélkül nem fogom túlélni. Vajon mit vétettem, hogy még a koffein adagomat is megvonják tőlem?- néztem fel kérdően a plafonra, majd egy fejrázást követően visszaindultam a terembe. Ahogy sejtettem még korántsem csillapodtak le a kedélyek, sőt, talán mintha mindenki idegesebb lett volna, mint mielőtt kimentem. Csendben visszaültem a helyemre és vártam arra, hogy mikor unják meg az egymás szidalmazását a mélyen tisztelt színészeink. Mondjuk arra eléggé kíváncsi lennék, hogy hol a frászba van Peter, hogy megfékezze ezt az egész cirkuszt, mégiscsak ő lenne a rendező és egyben az igazgató is. De hisz az előbb még itt volt, most meg eltűnt…. Miután két perc múlva sem láttam esélyt a normális próbafolyamatra kezdtem komolyan besokallni. Ha Peter nem tesz rendet, akkor majd én:
- Jól van!Ebből elég!- kiabáltam el magamat, amikor végleg elszakadt nálam a cérna- Mégis mi a jó fene ütött belétek? Nem az óvodában vagyunk, hanem egy színházban, méghozzá egy próbafolyamat kellős közepén!Mi lenne, ha mindenki ehhez mérten viselkedne?- kezdtem el sétálni idegesen a színpad felé
- Na de Kate még véletlenül sem úgy csinálja a dolgát, ahogy kellene…-mutatott vádlóan James az egyébként már igencsak vörösfejű kolleganőjére
- Ez nem igaz!!! Te rontod el mindig mikor kell színre lépned!!!-vágott vissza Kate
- Azt mondtam, hogy elég!!!Oké???Fejezzétek be a veszekedést, már mindenki migrént kap tőletek!-csattantam fel ismét, majd fellépkedtem a színpadra
- Na de…
- Viselkedjetek már felnőtt, érett színészekként! Nézzétek át mindketten újra a jelenetet és ennyi, mi ebben az annyira nehéz?
- Semmi!-vágta rá James, de Kate még mindig nem adta meg magát:
- Zoé, mégis mi közöd neked a mi kis vitánkhoz?
- Csupán annyi, hogy én vagyok a rendező segédje, ha úgy tetszik, akkor a segédrendező és mivel Peter nincs itt, ahogy láthatod, így most nekem kell irányítanom a dolgokat-feleltem teljesen higgadt módon, belül persze fortyogtam-Szóval nézd át újra a jelenetet, utána pedig folytassuk!-jelentettem ki ellentmondást nem tűrően, amin kissé ugyan mindenki meglepődött, ám egy szó nélkül teljesítették, amit mondtam.
Ezek után sikerült visszazökkenni a darabba, ami egyébként a Rebecca című musical. Fél óra elteltével megjelent Peter, aki örömmel konstatálta, hogy nélküle is zajlott az élet a színpadon, amit egy mosollyal jutalmazott felém. A próba maga elég sokáig tartott, de mégsem volt még este amikor a rendező megkegyelmezett mindenkinek mára.:
- Zoé, lenne pár perce?-kérdezte tőlem, miközben én rendezgettem mappába az egyes jelenetek szövegeit
- Persze, uram-mosolyogtam rá- Miben segíthetek?
- Talán ezt inkább az irodában kellene megbeszélnünk…-intett a fejével, hogy kövessem
- Rendben van-indultam el utána, bár kétségkívül fogalmam sem volt arról, hogy mégis miről szeretne velem beszélni a főnök
- Foglaljon helyet!-mutatott az íróasztalával szemben levő székre immár az irodájában
- Köszönöm!-bólintottam, miközben mindketten helyet foglaltunk
- Először is szeretném megköszönni, hogy rendet tett a távollétemben a színpadon… Hallottam ám!
- Ez volt a dolgom…
- Ez látja igaz, de mégsem hittem volna, hogy ennyire profin képes megoldani a dolgokat. Éppen ezért lenne egy javaslatom, vagyis inkább ajánlatom a számára…- mosolygott rám
- Valóban?- csillantak fel a szemeim a reménytől, hogy újabb feladatot kaphatok
- Igen… Ami azt illeti, lenne magának egy feladat. Egy jótékonysági rendezvény lesz jövő hónapban a színházunkban, gondolom értesült már róla…
- Hallottam már róla, igen…
- Akkor jó… Tehát ezen a rendezvényen nagyon sok befolyásos ember és híresség fog megjelenni, hogy támogassák a beteg gyerekeket… Ezért nagyon fontos a műsor, amit magának kellene megrendeznie…
- Ezt most komolyan mondja????- alig akartam hinni a füleimnek
- A legkomolyabban! Egy új darabot kellene a színpadra állítania, amiben majdhogynem teljesen szabad kezet kap…
- Mik a kikötései?
- Nos, nekem nincsenek kikötéseim a színvonalon kívül…-tárta szét a karját
- Akkor viszont nem értem-ráztam meg a fejemet tanácstalanul
- A rendezvény fővédnökének viszont van egy-két elképzelése, nos vele kellene együtt dolgoznia…
- Értem…nos ez nem probléma-mondtam komolyan
- Sejtettem, hiszen maga eléggé alkalmazkodó típus, kiválóan együtt lehet magával dolgozni… Szóval érdekelné a dolog?
- Hát persze, hogy érdekel!Igazán megtisztelőnek gondolom, hogy rám bízná ezt a nemes feladatot…
- Ennek igazán örülök, akkor magáé a munka! Holnap délelőtt 10-re legyen itt, akkor jön a fővédnök, akivel a továbbiakban együtt kell majd dolgoznia…-nyújtotta felém a kezét
- Rendben van, itt leszek!-álltam fel az induláshoz-És köszönöm, uram, nagyon köszönöm!
- Nem kell megköszönnie, számítok magára!Tudom, hogy nem fog csalódást okozni nekem!
- Ebben biztos lehet, minden erőmmel a legjobbra fogok törekedni!Nem fog csalódni bennem!
- Akkor a holnapi viszont látásra!
- Viszontlátásra igazgató úr!
Szinte repültem kifelé a színházból, nagyon feldobott ez a kérés, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy mindez velem történik meg. Annyi ideje vártam már egy komolyabb feladatra és most tessék, itt a remek alkalom arra, hogy bebizonyítsam az érettségemet a rendezői posztra. Fél óra múlva nem kevésbé boldogan léptem be a lakásba, ami a saját kis birodalmam volt, és erre nagyon büszke voltam. Alig 22 évesen már önállóan tartottam fenn magamat, és volt egy kis bérelt lakásom is London egyik csendesebb negyedében, ami egy egy-egy fárasztó színházi nap után a földi paradicsomot jelentette számomra. Természetesen imádtam a színházban lenni, de azért néha sok volt már a jóból, főleg egy nehézkesebb próba után. Ilyen volt a mai is. Fáradtan dőltem el az ágyamon, persze az agyam egyfolytában a holnapi napon kattogott. Egyfelől nagyon vártam már, hogy pontosan megtudjam melyik darabról is van szó, ugyanakkor volt bennem egyfajta rossz érzés is ezzel az egésszel kapcsolatban. Talán magamban nem bíztam eléggé, de az is lehet, hogy csak idegesített a fővédnök kiléte. Mi van, ha nem fogunk tudni együtt dolgozni? Igen, azt hiszem ez miatt aggódtam a legjobban. Félek, hogy ezen az egészen most túl sok múlik, de profin kell hozzáfognom bárki is legyen az az ember, akkor nem lehet gond, remélem… Egyértelmű, hogy ilyenkor nincs itthon Anna, a legjobb barátnőm, akivel mindent megtudnék beszélni, na de ő épp nászúton van az újdonsült férjével Adammel…Anyuék Los Angelesbe, a bátyám szintén, a nővérem pedig New Yorkba él a férjével és az én egyetlen unokahugicámmal… Nekem tavaly itt volt lehetőségem szakmai gyakorlatra és itt is ragadtam, ezért van ennyire külön a családunk… Az időeltolódás miatt mégsem lenne a legjobb most felhívnom őket, így az lesz a legjobb, ha inkább korán lefekszek, hogy kipihent legyek holnapra.