BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

2011. január 28., péntek

12. fejezet

Sziasztok!

Ma én hozom nektek a friss részt! Zoé szemszögét Meré, míg én Ian szemszögét írtam.
Reméljük elnyeri a tetszésetek az új rész, az új design-nal együtt! :)
Pusza: Meré & Szasza

Megrendezett érzelmek - 12. fejezet


Zoé szemszög

Alig akartam hinni a fülemnek. Először mélyen megdöbbentem, igen. De aztán ennek a helyét átvette a mérhetetlen düh.
- Jól hallottad! Szeretlek, az istenért! Hát nem veszed észre?! Ennyire nem lehetsz vak, Zoé! Majd megöl a féltékenység, amiért Ian-t öleled és nem engem! Tudod Te milyen rohadt érzés ez?! – kelt ki magából, de valahogy nem tudtam sajnálni. Túl késő volt már a vallomásához..
- Oh, igen?! Szeretsz?!- csattantam fel. – Hogy van képed még ezt mondani nekem?!Milyen jogon jössz nekem ezzel, mégis?! Az elmúlt pár napban többször aláztál meg, rúgtál belém, mint bárki más egész eddigi életemben!  Szóval nekem ne gyere ezzel!
- Tudom, Zoé, tudom. – sóhajtott fel. – De akkor is! Minden az miatt volt, mert szeretlek! És.. - kezdett bele egy újabb magyarázatba.
- Ne merd kimondani még egyszer! Különben esküszöm, hogy a mozgó autóból ugrok ki! – fenyegettem meg, mire ledöbbenve nézett rám.
- Na, de... - motyogta zavartan.
- Nem Rob, nincs de! Hagyd abba! – a mobilom ezt a percet választotta arra, hogy vad csörgésbe kezdjen. Felismertem a csengőhangot, Ian keres. De nem akarok vele sem beszélni! Hát nem voltam elég világos?
- Na, mi van? Nem veszed fel? – vetette oda foghegyről Rob, amitől csak még jobban felment bennem a pumpa.
- Képzeld nem áll szándékomban! – nyomtam ki dühösen a hívást, majd a figyelmemet ismét felé szenteltem.
- Szegény kicsi Ian! Most biztos szétveti az ideg. – vigyorgott rám cinikusan.
- Fejezd be! Hagyd békén Iant, oké?! – egyre jobban úgy éreztem, hogy feszegeti azt a bizonyos húrt.
- Nem, nem oké, édesem! Megütött! Fel tudod Te ezt fogni?!- mutogatott össze vissza, ami vezetés közben nem éppen a legtanácsosabb.
- Igen, de nem engem akart és ezt Te is tudod! Helyetted kaptam! Én hülye eléd álltam. – én barom!
- A tényen semmit sem változtat! Én soha nem ütöttelek meg, mert én szerettelek és szeretlek!
- Rob, beakadt a tű? Ne hajtogasd már folyton azt, hogy szeretsz! Semmi értelme. – fújtam ki mérgesen a levegőt.
- Miért? Miért nem hiszed el, hogy így van? – taposott bele a fékbe, ugyanis a lámpa pirosra váltott közben. Kis híján előre estem, hiába volt bekapcsolva az övem.
- Tudod mit? – emeltem égnek a tekintetem. - Oké! Tegyük fel, hogy úgy van, ahogy mondod! – erre aztán felcsillantak a szemei. – De akkor egy valamit árulj el nekem! Miért nem engeded, hogy boldog legyek? Hisz elvileg annyira szeretsz! Vagy annyira azért mégsem? – vágtam egy enyhe fintort.
- Zoé, te lehet, hogy a gyerekemet várod! - vágott vissza.
- Istenem, mikor fogod már fel végre, hogy nem vagyok terhes?! És még Te kérdezed tőlem, hogy miért nem hiszek neked? Milyen embernek nézel Te engem? Szerinted eltitkolnék előled egy ilyen fontos dolgot?!
- Amióta Ian-nel vagy megváltoztál! – közölte sértetten, felháborodottan.
- Talán boldog vagyok mellette, hm? – tudtam, hogy ez neki a kegyelemdöfés, de már régen nem tudtam magamat visszafogni és nem is akartam. Elegem volt az önkontrollból, belőle és kész!
- Tudod. – kezdett bele, de inkább elhallgatott. Láttam rajta, hogy az utolsó mondatom fáj neki, nagyon. Igaza van. Megváltoztam. De ez részben miatta van. Akkor végig sem hallgatott, nem volt kíváncsi sem rám, sem pedig a magyarázatomra. Aznap más ember lettem, igen. Megfogadtam, hogy többet én sem hallgatom őt végig, és ez most sikerült. Azt akartam, hogy ez annyira fájjon neki, mint azokban a percekben, órákban nekem. Nyertem, elértem a célomat, és mégsem vagyok ettől boldog. De miért? Nem érzem magam attól jobban, hogy itt ül mellettem megrökönyödve, összetörve. Csak még mocskosabbnak érzem ezt az egészet. Hibáztam akkor és hibáztam most is, amikor engedtem magamat berakni az autóba. Nem tudom felfogni, hogy idáig zuhantam. Mi lett belőlem? Iant szeretem, ez nem kérdés. Rob már csak egy emlék, néhol keserű, néhol édes, de emlék. Mégis vele vagyok itt, mégis mellé álltam. Tudat alatt talán meg akartam beszélni ezt az egészet, nem tudom. Most már teljesen mindegy. Egy szakadék tátong közöttünk, amit már nem tudunk talán soha áthidalni.
- Szállj ki! Ian már vár rád! – ocsúdtam fel a rekedt hangjára. Ennyire elgondolkodtam volna? Kinéztem az ablakon, ahol Ian feldúlt arcával találtam szembe magamat. Nem lesz egy könnyű beszélgetés, nehéz lesz megbékítenem, az biztos.
- Kösz!- nyitottam ki az ajtót és szálltam ki, ám egy pillanatra még vissza fordultam.- Sajnálom, Rob!
- Nem számít!- csapta be mögöttem az ajtót, hogy nagy tempóval elszáguldozhasson.

Ian szemszög

- Remélem jól utaztál. - kezdtem bele kimérten egy bájvigyorral az arcomon.
- Ian, kérlek. - sétált felém szerelmem. - Ne kezd te is.. - suttogta mikor elém ért.
- Mit ne kezdjek Zoé? Azt, hogy magamra hagysz, mint egy hülyegyereket és elhajtasz azzal a bájgúnár Pattinsonnal? Akit állítólag annyira utálsz?! Mégis mit jelentsen ez az egész Zoé?! - emeltem fel a hangom.
- Legalább ne az utcán veszekedjünk.. - kért halkan.
- De pontosan ezen a szent helyen fogunk megbeszélni mindent! Elegem van abból, hogy mindent húzol, halasztasz! Az nem megoldás, ideje lenne felnőnöd Zoé! - akadtam ki teljesen, mint a hajszálrugó.
- Ez fájt. - nézett rám könnyes szemekkel. - Tudod nagyon jól, hogy nem vagyok ilyen. Rengeteget változtam és ezt csak neked köszönhetem, Ian szeretlek. Kérlek beszéljük meg normálisan, odafent. - tekintett felfelé. Tudom, hogy igaza van, de ha most engedek neki és elindulunk fel, már a liftben neki esek. A düh és a méreg majd' szétvet, miközben nézem az előttem álló törékeny nőt, akiért bármit megtennék. Még így megtörve is csodálatos, ahogy pontosan ott simul rá a ruha anyaga, ahol kell, a haja pontosan úgy göndörödik, hogy szépen keretezze az arcvonásait. Szeretem, ez nem kérdés. Minden apró porcikáját imádom, szeretem. De mikor ott hagyott mélyen megbántott. Én tényleg bocsánatot kértem, ő mégis faképnél hagyott, ráadásul Robbal. Ezt a harcot ő nyerte, de a háború nem lesz az övé. Nem engedhetem el Zoét. Annál nekem Ő sokkal fontosabb.
- Akkor is itt fogjuk megbeszélni. - feleltem kimérten. - Figyelj kincsem, nekem ez így nem fog menni. Nem akarok és nincs is energiám harcolni Robbal. - vettem mély levegőt és lerogytam egy padra. Tudom, hogy ez most egy eléggé tisztességtelen eszköz, de nem maradt másom. - Nem foglak most választás elé állítani, mert hiszem, hogy nincs olyan lehetőség, hogy Rob. De szeretném ha végre nem belőle állni ki a napunk kilencven százaléka. Költözz hozzám, lakjunk együtt és akkor végre nyugtunk lesz tőle. - néztem fel rá esdeklőn, de ő nem is figyelt rám. Olvasott. - Te most komolyan nem figyeltél ide rám? - döbbentem le.
- Ez meg mit jelentsen Ian? - mutatott felém egy bulvárlapot.
- Mi az? - pislogtam felé kérdőn.
- "  Azt mondta, hogy ez amolyan szerelem gyűrű, nem eljegyzési. Csupán arra hivatott, hogy bizonyítsa, összetartozunk." Mit jelentsen ez?! - emelte fel a hangját.
- Az ott Natalie? - tágultak ki a szemeim.
- Igen! - felelte cinikusan. - És nem elég, hogy engem elhordanak mindenféle cafkának, még az is kiderül, hogy csupán egy pótlék vagyok! Hány olyan dolgot suttogtál a fülembe, amiket előtte neki mondtál?! Mégis hányszor próbáltál meg a közelembe férkőzni a jól bevált szövegeiddel? Hm?! Halljam! Volt egyáltalán egyetlen egy dolog is, amit őszintén mondtál nekem és nem a begyakorolt kis monológjaid egyike volt?! - vágta hozzám az újságot.
- Soha nem mondtam neked olyat, ami ne lett volna őszinte! - hajítottam le azt a szemetet a földre. - Kettőnk közül én voltam az őszintébb, ez nem vitás! - léptem felé egyet.
- Igazán? - nevetett fel ironikusan. - Te?! Te?! Aki ezt a vackot azért adta - mutatta fel a gyűrűjét - , hogy bizonyítsa mennyire szeret, közben ezt már eljátszotta valaki mással is. Igen könnyen szerelembe esel kedves Ian. - majd levette a gyűrűt és hozzám vágta azt is. - Elegem volt belőled! - majd megindult a ház felé.
- Zoé! - szóltam utána, de nem láttam mást csak az összecsukló testét, amit az utolsó pillanatban kaptam el. Arcából szinte láttam, ahogy kifut a vér és elfakul az arcszíne. Levegőt is alig vettem annyira megijedtem. - Valaki hívjon egy mentőt! - kiabáltam a sötétségnek. - A fenébe is! - térdeltem le a sáros járdán és amennyire tudtam óvtam kedvesem, de elő kellett kotornom a telefonom.

Gyorsan elhadartam mindent, amit csak tudtam, mert az utca nevét sehol nem láttam kiírva. Így csak körül írtam, hogy merre vagyunk. Türelmetlenül vártam, hogy megérkezzen a mentő, mivel szerelmem még mindig ájultan hevert a karjaimban. Hihetetlen, hogy ezt tettem vele, biztosan miattam van ilyen állapotban. Kiborítom az állandó féltékenykedésemmel, ahelyett, hogy megbíznék benne. Most is csak a bajt hoztam rá, hogy ideutaztam. Azt kérem tőle, hogy nőjön fel, de én intézkedem az életével kapcsolatban. Mégis mit képzelek magamról, ha nem akart azzal a.. nem is mondom ki többet a nevét együtt dolgozni, minek okoskodtam bele és beszéltem rá?

Végre megérkezett a mentő, amiért legalább tíz mi atyánkat fogok elmondani, amint időm engedi és szerelmem is jobban lesz. Szerencsére nekem is engedték, hogy beszálljak és továbbra is mellette legyek.

- Nagy a baj? Ugye semmi komoly? - kérdeztem aggódva a mentőstől.
- Úgy néz ki csak egy kicsit kimerült és kihűlt a teste. De ennél pontosabbat ne várjon tőlem, én nem vagyok orvos. Most stabil. - eresztett el egy félmosolyt.
- Köszönöm. - bólintottam és Zoé kezéért nyúltam, nem mintha bármit is számítana, mivel az én kezem is jéghideg, ergo nemhogy melegítem még hűtöm is szerencsétlent. Inkább el is húzom, de nem hagyta. Megszorította a kezem és láttam ahogy pislogni kezd. - Zoé! - hajoltam közelebb hozzá.
- Engedjen kérem! - utasított a férfi. - Miss Shannon, hall engem? - kérdezte tőle hangosan, mire bólintott Zoé. - Tudja, hogy hol van most?
- Londonban? - kérdezte bizonytalanul suttogva.
- Igen. - bólintott - Elájult. Most beszállítjuk a Vöröskeresztbe, ott majd kivizsgálják. Rendben? - mérte meg a pulzusát.
- Nem akarok kórházba menni.. - motyogta halkan és ismét lecsukta a szemeit.
- Most pihennie kell. - mondta a férfi és leült mellém.

Nem kellett sok időt várnunk és megérkeztünk a kórházhoz. Már vártak minket, pár nővér és egy orvos. Azonnal betolták és számomra érthetetlen szavakkal információt cserélt a mentős és az orvos.

- Ide már nem jöhet be. - állított meg egy nővér.
- De én..ő az én.. - kezdtem el dadogni és próbáltam tovább menni.
- Kérem, uram. Hagyja hadd végezzük a munkánkat. A barátnője jól van. - mosolygott rám kedvesen miközben a mellkasomnál fogva visszatartott.
- Jó. - sóhajtottam. - Itt leszek a váróban. - motyogtam és elindultam az említett helyre.

Bármit megadtam volna azért, hogy visszaforgassam az időt és az ide utazás helyett csak szimplán felhívjam Zoét. Csupán diszkréten megemlíteni neki amit láttam, hogy ő mesélje el mi is történt. Akkor most nem itt tartanánk. Hihetetlen, hogy mit művelek, olyan vagyok, mint egy kamasz, aki félti az első szerelmét. Ha jobban belegondolok Zoé valóban az első szerelmem. Ennyire erős érzelmeket még senki iránt nem tápláltam, pedig volt már jónéhány kapcsolatom és kalandom. Most mégis.. ez más. Ragaszkodom hozzá. Várjunk csak, Natalie. Most számolok vele. Előkerestem a telefonom és tárcsázni kezdtem, leszarom, hogy mennyi az idő most Los Angeles-be.

- Szia. - jött a mosolygós köszöntés.
- Mégis mi a jó büdös francot képzeltél Natalie?! - zúdítottam rá a haragom azonnal.
- Megtudhatnám, hogy miről beszélsz Ian? - kérdezett vissza higgadtan.
- Arról a szennylapban tett nyilatkozatodról! Mégis honnan vetted a bátorságot, hogy kiteregesd a magánéletünk?! - emeltem fel a hangom, de miután körbe néztem rájöttem, hogy nem egy kórházi váró a legmegfelelőbb egy ilyen vita lebonyolítására.
- Semmi olyat nem mondtam, ami ne lett volna igaz. Talán megbántottam a drága Zoéd lelkivilágát? - szinte láttam magam előtt, ahogy cinikusan végig mér, pont úgy ahogy régen is tette, ha számon kértem.
- Megmondtam, hogy felejts el és hagyj végre békén! Mikor fogod már fel végre, hogy befejeztük?! - sziszegtem a telefonba, majd' felrobbantam.
- Ugyan már Ian, mint a ketten tudjuk, hogy még nem vagy túl rajtam.- kacagott fel.
- Most fejeztem be veled a beszélgetést, de figyelmeztetlek, Zoét hagyd ki a kisded játékaidból, különben nagyon megbánod! - figyelmeztettem és választ sem várva kinyomtam a telefont.

Össze tudtam volna törni az átkozott telefonom, de nem az volta hibás, hogy valaha is összeszűrtem a levet azzal a perszónával. Azt hittem, hogy szeretem. Megbíztam benne és akartam azt a kapcsolatot, de ő átvágott. Minden követ megmozgattam, hogy előrébb jusson, de ő becsapott. Soha nem felejtem el azt a képet, ami az öltözőjében fogadott az egyik bemutató után. Egy modellel, akivel dolgozott csókolózott épp, én meg idiótán ácsorogtam egy nagy csokor rózsával. Még volt képe kiküldeni, hogy nem ér, majd szól ha már bemehetek, viszont a virágot hagyjam ott. Majd nem törődve velem folytatta az enyelgést a pasival. Talán annyira még nem veszítettem el az önkontrollom, mint akkor. Nagyon csúnyán megvertem a srácot, az összes berendezést széttörtem Natie öltözőjében és vérző ököllel hagytam ott. Másnap persze a rendőrségen kötöttem ki, de nem érdekelt. Nem kellett sokat várnom és kiengedtek. Ezután találkoztam Vele. Össze volt törve Robert miatt, én meg Natalie miatt.

Olyan régóta ismertem már, de sosem figyeltem fel rá. De aznap este, mikor Adammal - Zoé bátyja és az én gyermekkori barátom - megláttam, leesett az állam. Bennem valamiért még mindig az a locsi-fecsi kislány képe volt meg róla, de akkor este egy csodálatos nő lépkedett Adam mellett. Nem akartam hinni a szememnek. Azonnal megfogott, ahogy beszélt, amiket mondott és az a kedves mosoly, ami ott bujkált minden egyes pillanatban, ahogy mesélt az életéről. Tudtam, hogy meg akarom ismerni, hogy tudni akarom, hogy milyen is ő valójában.

- Zoé Shannon hozzátartozója? - hallottam valahonnan a hangot.
- Én vagyok! - pattantam fel azonnal.
- Bemehet hozzá, de nem fárassza ki nagyon. - mosolygott rám a nővér.
- Köszönöm. - bólintottam. - Várjon kérem - nyúltam a válla után.
- Miben segíthetek? - fordult vissza azonnal.
- Kérhetnék egy vizsgálatot? - kérdeztem félve.
- Milyen vizsgálatot szeretne? - nézett rám zavarodottan.
- Nem magamon. - kuncogtam - Hanem a barátnőmön. Végeznének egy terhességi tesztet?
- Hát ő.. - gondolkodott el. - Bejelölöm, ha szeretné. Végülis mindegy, hogy egy teszttel több vagy kevesebb. - vont vállat mosolyogva.
- Köszönöm. - mosolyogtam vissza rá.
- Igazán nincs mit. - kacsintott és elsétált.

Tudom, hogy ez ismét egy aljas húzás tőlem, de Rob képébe akarom vágni a negatív tesztet. Elegem van a fölényeskedő, harcias viselkedéséből. Így legalább leszáll végre rólunk. Óvatosan nyitottam be szerelmem kórtermébe. Aludt, legalábbis úgy tűnt.

- Szia. - nyitotta ki a szemét mosolyogva.
- Annyira sajnálom szívem. - rohantam oda hozzá.
- Semmi baj. Te ne haragudj. - simogatta a hajam, amint lehajtottam a fejem a mellkasára.
- Olyan idióta vagyok. Nem kellett volna így beszélnem veled. - motyogtam és még jobban odafúrtam magam hozzá.
- Akkor csókolj már meg te kid dinka. - nevette el magát.
- Kérésed számomra parancs. - kaptam fel a fejem és azonnal teljesítettem a kérését.

Óvatosan fogtam kezeim közé az arcát és lassan közelítettem felé. Nem akartam letámadni azonnal, meg szerettem volna mutatni neki, hogy mennyire szeretem. Gyengéd, féltő szerelemmel. Belenéztem a szemébe, amik csodálatosan szép barnák voltak, majd lassan lehunytam a szemem és hozzáérintettem az ajkaimat az övéihez. Apró csókokkal halmoztam el, majd egyre hosszabb és hosszabb csókokba bonyolódtunk, míg végre összekapcsolódtak a nyelveink is. Nagyot dobbant a szívem mikor újra megéreztem az ízét. Kezdtem elveszíteni a kontrollt ebben az édes csók csatában és egyre nagyobb ütemben hullámzott a mellkasom, megremegtünk mind a ketten miután elváltunk és összeérintettük a homlokunkat.

- Szeretlek. - suttogta miközben végig simított az arcomon.
- Mindennél jobban. - motyogtam és megtámaszkodtam, nehogy összeessek. Mindössze egy csók volt és rám mégis ilyen hatással van. Hihetetlen. - Pihenned kell. Én itt leszek, most aludj egy kicsit. - simogattam meg az arcát és leültem az ágya melletti székre.
- Itt leszel ha felkelek? - mosolygott rám.
- Megígérem, hogy itt leszek. - pusziltam meg a kezét.
- Akkor pihenek. - csúszott lentebb az ágyon és lehunyta a szemeit.

Néztem egy darabig alvó kedvesem, majd éreztem ahogy csukódik az én szemem is és jön a sötétség. Nem tudom, hogy meddig aludhattunk ilyen nyugalomban, csak arra ijedtem fel, hogy kivágódik az ajtó és betrappol valaki rajta. Felkaptam a fejem és körbe néztem, már világos volt.

- Tudtam! Annyira tudtam, hogy terhes vagy a picsába is! - kezdett bele dühösen az a félnótás.
- Rob! - rezzent össze kedvesem.
- Na ne! - pattantam fel. - Elegem van belőled! - álltam vele szembe ellenségesen.
- Nekem meg abból, hogy megpróbáljátok titkolni, hogy gyerekem lesz! - kiabált velem és vádlón nézett Zoéra.
- Idefigyelj te seggfej! - ragadtam meg a pólójánál fogva. - Most velem jössz és megmutatom neked, hogy nem várandós a barátnőm! Főleg nem tőled! - szinte köptem az utolsó szavakat és kifelé kezdtem cibálni. Nagyon remélem, hogy kész van már az a teszt.


Az újság cikk

Natalie Sheen(24) szerint Ian Somerhalder(32) nem tud túl lépni rajta. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint újdonsült barátnője Zoé Shannon(22) - aki nem mellékesen Robert Pattinson(24) volt barátnője - közti hasonlóságok. " Ian minden nap üzenetekkel bombáz, hogy bocsássak meg neki." - mesélte a modell. Arra a kérdésünkre, hogy miért szakítottak csak sejtelmesen annyit válaszolt, hogy Ian néha túlzottan érzékeny. " Ő mindig elhalmoz rengeteg mindennel, de annyira, hogy már zavaró.(nevet) Nem is olyan sokkal a szakításunk előtt kaptam tőle egy gyűrűt. Azt mondta, hogy ez amolyan szerelem gyűrű, nem eljegyzési. Csupán arra hivatott, hogy bizonyítsa, összetartozunk." - majd elővett egy szép ezüst gyűrűt. Mindez nagyon is azt bizonyítja, hogy Ian nagyon romantikus, de talán túlzottan ragaszkodó típus. Kérdés, hogy mindez mennyire fog tetszeni Zoé-nak, akiről köztudott, hogy előszeretettel mutatkozik híres férfiak oldalán. Ezzel is előrébb lépdelve a képzeletbeli ranglétrán. Éppen ezért nem is olyan meglepő, hogy az Alkonyat sztárját egy újabb vámpírra cserélte le Ian Somerhalder személyében. A Vámpírnaplók egyre nagyobb sikereket érnek el, így érthető a váltás.

Délután kettő van és egy kávézóba várom Natalie-t. Ha minden igaz nem sokára ideér. Már látom is, ahogy tökéletes alakja kibontakozik előttem és mosolyogva, kedvesen int felém. Igen, ez Natalie, a szépséges modell, akiért bárki oda adná a fél karját, csak egyetlen órára megkaphassa. Nos, ha nem is olyan értelemben, de én ma megkapom egyetlen egy órára.

A szokásos üdvözlés és bemutatkozás után a kötelező körökkel kezdtük, mint a munkája. Mindezek csupán bemelegítésképp. Legnagyobb meglepetésemre teljesen nyugodtan válaszolgat, miközben bájosan mosolyog.

- Mi történt veled mostanában? Ha jól tudom egyedül vagy, mióta Ian Somerhalderrel szakítottak.
- Így van. Most a karrierem az első úgy érzem. Szeretném ha nem akadályozna meg senki.

- De nem hiányzik, hogy valaki veled legyen egy nehéz nap után?
- Persze hiányzik, főleg egy olyan partner után, mint Ian.

- Akkor miért lett vége?
- Mert túl ragaszkodó típus. Nagyon szeretnivaló és izgalmas szerető, de érzelmileg túlzottan függött tőlem. Én ezt nem igazán szeretem. Egy férfi legyen férfi és ne függjön egy nőtől sem. Jobban szeretek én függni.

- Tehát Ian papucs volt?
- Az. Minden tekintetben, ez alól kivétel a hálószoba. Az azért hiányzik. (elpirul)

- Azóta nem volt még egy éjszakás kalandod sem?
- Azt nem mondtam.(nevet) Ebben a szakmában sok kívánatos férfival találkozom, de a külső nem minden. Nagyon sokan csak üres bábuk.

- Azt mondod tehát, hogy Ian kiváló szerető, de túl érzelgős?
- Pontosan. Ettől még nagyon is szerethető, sőt. Imádnivaló a személyisége.

- Mit gondolsz az új barátnőjéről?
- Zoé, igaz? (bólintok) Akkor már láttam róla képeket. Ha jól tudom ő volt Robert Pattinson barátnője. Hát nem kispályás a lány, az biztos. Egyik vámpír után a másik, de véleményem szerint Ian nem szereti.

- Ezt miből gondolod?
- Ian, minden nap ír nekem üzenetet, hogy bocsássak meg neki.

- Mit szólsz a kettőtök közti hasonlóságokhoz?
- Ez is csak azt mutatja, hogy Ian még nincs túl rajtam. A miénk amolyan első látásra szerelem volt. Az ilyenen nehéz túl lépni.

- Ezek szerint te szakítottál?
- Igen, én. Jobbnak láttam meglépni ezt a lépést, még mielőtt túl komolyan veszi ezt az egészet. Nem akartam belegabalyodni semmi komolyabba.

- Ő komolyan gondolta kettőtök között?
- Igen, még gyűrűt is kaptam tőle. Mindössze négy hónapja voltunk együtt, ő mégis adott egy amolyan kapcsolat gyűrűt. Nem eljegyzési, csupán a kettőnk közötti kapcsolatot, szerelmet jelképezi. Ez engem gondolkodásra sarkallt, és rájöttem, hogy ő ezt túl komolyan gondolja. Nem úgy, mint én.

- Számodra ez csak egy flört volt?
- Nem, semmiképp sem. Csak fontos a munkám és most az az első.

- Érzel még iránta valamit?
- Őszintén? (mosolyog)

- Természetesen.
- Mindig is úgy éreztem, hogy ő az, akivel le tudnám élni az életem. Remélem egyszer még egymáshoz sodor minket az élet. (mosolyog)

- Köszönöm az interjút, remélem sikeres leszel ebben az évben is!
- Én köszönöm! ( kezet fogunk és készülődni kezd)

Őszintén szólva kellemes csalódás volt számomra Natalie Sheennel beszélgetni. Nem csak gyönyörű, de egyben intelligens nő is. Csak irigyelni tudom, azt akivel összeköti majd az életét és sajnálni azt, akit hagyta elmenni.
( írta:Szasza)

  
Az a bizonyos újság
A véleményekért nem haragszunk meg! =)

6 megjegyzés:

csibimoon írta...

Sziasztok!

Uhh..lányok..asszem most újra olvasom az egész fejit...
Na vagyok:)

Bevallom eléggé összezavarodtam Zoén, de szerintem ő maga is kissé olyan, mint a vasorrú bába, abban a bizonyos viharban.Őrlődik a két szépfiú közt...Talán még maga sem fogja fel.
Rob:) Meré, tudom mindent elkövetsz, hogy legyenek Team Zoésok, de én eléggé álhatatos vagyok.De azt hiszem, ha valaha is túl akarnak lépni(egyáltalán túl akarnak???)egymáson, akkor beszélniük kellene.Higgadtan, felnőtt emberek módjára.(Ez lehetséges lenne???)
Ian, hát nagy színész a lelkem:) Persze értem én, hogy nehéz egy olyan emberrel felvenni a versenyt, mint Mr.Pattinson,de ennyire eljátszani..."Nem akarok és nincs is energiám harcolni Robbal. - vettem mély levegőt és lerogytam egy padra. Tudom, hogy ez most egy eléggé tisztességtelen eszköz, de nem maradt másom."...hát Mr.Somerholder,látom ismeri a mondást:szerelemben, háborúban mindent szabad.:D
Bevallom kicsit elbizonytalanodtam, hogy nem lenne-e jobb ha Zoé inkább Ian mellett maradna.Már csak Rob miatt is...,hogy Robnak lehessen egy normális csaja:-P
Viszont ,azon kiakadtam, hogy Rob még mindig a gyerek témánál tart...tehát nem sokkal az Iannel való kapcsolat előtt még együtt voltak...És egyáltalán,miért akarja ilyen görcsösen azt a lurkót?Nem, mintha nem lenne állati aranyos...csak furi.
Kíváncsian várom, hogy mi lesz a vizsgálat eredménye,ez mondjuk jó ötlet volt Iantől, bár gondolom saját magát is megnyugtatja vele.Viszont ha mégis pozitív a teszt, akkor ki az apa?Még egy vizsgálat?:D
Kérdés: Rob kitől tudta meg, hogy Zoé kórházban van?
Azt a Nataliet meg nagyon gyorsan képelje fel valaki...Milyen egy hazug, számító cafka...
Nagyon örültem ,hogy kissé fellibbentettétek a fátylat a múltról, hogy hogyan is ismerkedtek meg, Zoé és Ian.Illetve, hogy milyen körülmények között jöttek össze.Felépítették egymást a romjaikból...Remélem azért lesz egy ennél kicsit részletesebb visszaemlékezés is, mondjuk Zoé által.
A riport nagyon jó ötlet volt, ügyes vagy Szasza:)
És persze Meré, te is.Köszönet, amiért beláthattam Zoé csavaros, kissé zizis buksijába.
Te jó ég!, mennyit szövegeltem.Bocsi.

pusz: csibimoon

Pet írta...

Halihó lánykák!
Annyi minden kavarog a buksimban, szerintem felét nem fogom leírni mint amit akarok...
Komolyan ott tartok, hogy azt szeretném, ha pozitív lenne a terhességi teszt. (Bár azt meg nem szeretném, ha azt kéne hallanom Robtól, hogy na megmondtam, meg hogy miért akarták eltitkolni? Ez már kissé sok tőle)
Egyik pillanatban azért szorítok, hogy megbeszéljék Robbal, és kibéküljenek, a következőben meg azért, hogy ne veszekedjenek Iannal.
Jó hogy megtudtuk az hogy hogyan lettek ők ketten egy pár, de ez nekem olyan mintha mindkettő csak azért lenne a másikkal mert összekaparták egymás a padlóról, tehát hálásak, csak erre még egyik sem jött rá....
A cikk nagyon jó volt, de ezt nőt már most nem bírom.:S

Várom a folytatást!

Pusssz

Névtelen írta...

Nem tetszett az eleje!!!! DE a vége annál inkább!!!!!!!!:S:D
M

Névtelen írta...

MÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Mesy

Névtelen írta...

Sziasztok
Isteni lett a fejezet. Nagyon jól sikerült. Gratulálok nektek. Óriási, amit ti ketten műveltek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből a tesztből. És abból, hogy Ian Zóé háta mögött intézkedett. Van egy megérzésem, hogy ebből még bizony balhé lesz.
Kíváncsian várom.
Csak így tovább
Judit

Névtelen írta...

TEAM ROB!!!!!!!!!!!!:D