8.rész

Sziasztok!

Meghoztam a folytit, remélem örültök neki:D:D:D Nem fűznék hozzá semmit, azt majd tegyétek meg Ti:P


Puszi!!!

Meré

8.rész

- Mire készülsz?-húztam fel a szemöldökömet kíváncsian, miközben egy apró lépést tettem hátra felé
- Emlékszel este miért vágtál képen?- kérdezett vissza kapásból
- Amiért nem akartad, hogy megfázzak, állítólag…- feleltem fülig vörösödve, hát igen, nem voltam túl büszke magamra a tegnap történtek miatt, még ha tudat alatt pontosan tudtam, hogy mit is akart csinálni
- És ha azt mondom, hogy igazad volt?- simogatta meg az arcomat, mire egy kellemes bizsergés járta át a testemet
- Rob, mondd mégis miről beszélsz?- csúszott feljebb egy hangyányit a hangom, attól ahogy hozzám ért
- Arról hogy…na várjunk csak, azt mondtad, hogy Rob?!-csillantak fel a szemei
- Lehet… Nyelvbotlás volt…Szóval?-toporogtam előtte várakozóan
- Nézd Zoé, bonyolult ez az egész… Utálom, hogy beképzeltnek tartasz, ugyanakkor meg is értelek…
- Miért tereled a témát?Miért nem a kérdésemre felelsz inkább, vagyis fejted ki, amibe belekezdtél?-léptem tőle még hátrébb
- Azért, mert azt nem lehet…- sóhajtott
- Oké…nekem így is jó!Akkor azt hiszem akár be is mehetünk gyakorolni, nem?-indultam meg
- De…- jött utánam csalódottan
Legnagyobb megdöbbenésemre a teremben Tom-ot leszámítva mindenki gyakorolta párban a lépéseket, amin egy jót mosolyogtam, elfelejtve ezzel Robertet és az eléggé zavaros beszélgetésünket.
- Szuperek vagytok!- tapsoltam meg őket büszkén- Na de most már szerintem kezdjük az elejétől!Robert lennél szíves ide fáradni?- néztem rá várakozóan, ugyanis látszólag nagyon elmerengett valamin, de a szavaim visszarántották a valóságba:
- Persze!- állt elém, hogy tartásba tudjunk állni és neki kezdhessünk a tényleges gyakorlásnak. Elég jól ment a próba, leszámítva azt, hogy Robert folyamatosan a szemembe nézett, ami egy idő után már komolyan zavaróvá vált, főleg egy-egy közelebbi lépés után. Számomra ez volt az eddigi legfárasztóbb próba, de elsősorban agyban küzdöttem a mai délután folyamán. Elég szétszórttá váltam, ami azt eredményezte, hogy a tánc tanulás sokáig elhúzódott, így kellőképpen mindenki lefáradt. Bocsánatkérő pillantásokat küldtem a „tanítványaim” felé, ami alatt ők szép sorban elhagyták a termet, utoljára maradt Kellan és Robert, miután Tom intett, hogy kint vár a kocsinál:
- Na mi az srácok, itt éjszakáztok?- néztem rájuk meglepetten
- Én csak beszélni szeretnék veled…- mondta Kellan
- És én is…- bólintott Robert
- Húzz sorszámot, haver!-bökte oldalba Kel
- Húzz Te!-szólt vissza neki Rob ingerültebben a kelleténél
- Hé!Álljatok le, oké?!Senkinek nem kell sorszámot húznia, nem vagyunk a bankban!Rob, ha jól tudom, veled ma már épp eleget beszéltem, nem?
- Na de…-kezdett volna bele Robert, ha le nem intem
- Oké, ha beszélni akarsz, akkor beszélni fogunk, de nem itt és nem most!Kellan már amúgy is előbb szólt, hogy beszéljünk, szóval sajnálom, de nem tudok osztódni!Majd szólok, ha alkalmas lesz valamelyik nap, oké? De mint tudod, holnap nem próbálunk!- jelentettem ki ellentmondást nem tűrően
- Rendben, akkor majd beszélünk!Sziasztok!- csattogott ki kissé sértődötten a teremből
- Majd lehiggad…- legyintett Kellan
- Nem nagyon érdekel, hogy őszinte legyek!Na de inkább beszélgessünk-mosolyogtam rá
- Oké…szóval a tegnap estéről akartam veled beszélni…-kezdett bele zavartan
- Sejtettem…Szerintem is beszélnünk kellene róla…
- Akkor jó, ha te is így gondolod… Figyelj nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy én ilyen vagyok…
- Kellan, hagyd ezt, de komolyan!Semmi szükség arra, hogy bocsánatot kérj vagy szabadkozz azért, ami meg sem történt, oké?!
- Hé, most mi a baj?-nézett rám értetlenül, gondolom kissé meglepődött a váratlan hangulatváltozásomon
- Semmi, csak kissé elegem van már „az én nem ilyen vagyok” dumából!Nektek ezt tanítják valahol Amerikában, esetleg szakmai ártalom vagy mi a fene?- azt hiszem sikerült rendesen kiakadnom
- Miért érzem úgy, hogy ez most igazából nem is nekem szól?- kérdezte higgadtan, ám mégis furcsa éllel a hangjában
- Nézd Kellan, lehetséges, hogy nemcsak neked szól, de ez nem változtat a lényegen!Baromira unom a kertelést és a félrebeszélést, egyszerűen torkig vagyok már, ennyi!
- Akkor remélem ez elég egyértelmű lesz. – azzal közel húzott magához, és megcsókolt. Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó, és Rob viharzott be rajta.
- Hát ez csodálatos! – dühöngött – És én még visszajöttem, mert mindenképpen el akartam mondani valamit. –azzal már ki is sietett a teremből
- Te jó ég!- nyögtem fel és egy jó nagy lépést tettem hátrafelé- Ezt nem kellett volna!- tettem ki a kezemet magam elé, egyfajta pajzsként, mert Kellan közelebb lépett hozzám
- Megbántottalak?Vagy csak az zavar, hogy Rob rajta kapott minket?
- Mi az, hogy csak? Kellan az istenért! Te egyszerűen megcsókoltál, amit ő nem tud!
- És az neked problémát okoz, hogy ő ezt nem tudja?Zoé neked mit jelentett a csókom?- toporgott
- Kellan nem mondom, hogy nem esett jól… De…
- De?
- De nem lenne túl jó keverni a munkát és a magánéletet, ha érted, hogy mire gondolok…-néztem rá – Ráadásul, ha vége ennek az egésznek, akkor Te visszamész Amerikába, én pedig itt maradok, ergó vége lenne mindennek még mielőtt bármi is elkezdődhetett volna és én ezt nem akarom!Nem akarok távkapcsolatban élni, az elég a családommal!
- Itt maradhatok veled, ha adsz egy esélyt!- fogta meg a kezemet
- Hogy itt maradnál velem?!- nem tehetek róla, de erre felnevettem- Lehet, hogy most még komolyan gondolod, sőt az is lehet, hogy tényleg megtennéd, de aztán hamar megunnád a helyzetet és ezt pontosan tudod Te magad is…
- És ha nem?Mi van akkor, ha tévedsz?
- Kellan, hidd el, hogy igazam van! Alig ismerjük egymást! Gondolkodj reálisan!
- Zoé!Tetszel nekem és azt hiszem, hogy beléd tudnék szeretni!-már már rimánkodott, de erős maradtam
- Kérlek!Hagyd abba ezt!Ne rontsd el azt, ami köztünk van!Ne rontsd el a kialakuló barátságunkat!-húztam ki a kezeimet a kezei közül- Most pedig menjünk!Ez lesz a legjobb…
- Rendben van!Tiszteletben tartom a kérésedet.-ölelt át, majd nyomott az arcomra egy puszit és már ott sem volt. Mélyet sóhajtva zártam be magam mögött az ajtót, majd gondterhelt arccal kisétáltam a parkolóba, ahol a bátyám már várt rám:
- Ajjajj… Ennyi gondterhet arcot ennyi idő alatt még nem láttam kijönni a színházból…- nézett rám sokat sejtetően
- Ezt hogy érted?-nyúltam a kilincsért közbe, hogy beszállhassak az autóba
- Hát csak úgy, hogy először Pattinson, nemrég Lutz, most meg Te jöttél ki eléggé zaklatottan, bár Robert menése felért egy kisebbfajta tornádóval is…Nem akarsz mesélni nekem?
- Nagyon megsértődsz, ha azt mondom, hogy most inkább nem?Kissé összevagyok zavarodva…- hajtottam le a fejemet
- Oké, ahogy gondolod!Akkor menjünk haza….-indította be a motort

Másnap viszonylag sokáig aludtam, mivel az éjszaka egy részében csak hánykolódtam az ágyamban a történtek után. 11 óra felé nagy nehezen ugyan, de magamhoz tértem annyira, hogy hozzálássak valamiféle ebédnek.
- Tom mit szólsz egy kis párolt csirkemellhez rizzsel és valami salival?- kiabáltam be neki, ugyanis épp TV-t nézett
- Tökéletes lesz!Van itthon hozzá minden?
- Aham, húst vettem ki a fagyasztóból, szóval akkor ez lesz az ebéd!- kezdtem neki látni a főzésnek. Viszonylag gyorsan sikerült felraknom főni a rizst és a húst párolni, épp a zöld salátát kezdtem el felvágni, amikor kopogást hallottam
- Kinyitom!- szólt a bátyám, én így továbbra is nyugiban vághattam a zöldségeket, egész addig a pillanatig ameddig meg nem hallottam egy krákogást a hátam mögül
- Te meg mit keresel itt?????- kerekedtek ki a szemeim, ahogy megláttam Robertet
- Téged, ki mást…-húzta meg a vállát
- Aha..-bólintottam, miközben ketté vágtam egy sárgarépát
- Meg se kérdezed miért jöttem?- lepődött meg
- Nem, gondoltam, hogy magadtól elkezded…- néztem fel rá egy pillanatra
- Na fiatalok, én most elmegyek kicsit vásárolni…-lépett be Tom-Sziasztok!
- Na de…minden van itthon..- motyogtam magamnak
- Jó fejnek tűnik a bátyád…- nézett utána Robert
- Az is… De elmondod végülis miért jöttél?Gondolom nem a bátyámról szeretnél velem eszmecserét folytatni..
- Nem, persze, hogy nem…- rázta meg a fejét- Arról lenne szó, hogy holnapután délelőtt elmegyek abba a gyerekkórházba, aminek számára gyűjtünk és arra gondoltam, hogy elkísérhetnél, mint a rendező….
- Oh, hát ez igazán kedves gondolat…Mármint, hogy meglátogatod a beteg gyerekeket, természetesen szívesen elkísérlek!
- Ez nagyszerű, igazán örülök!- mosolygott rám, majd egy pillanat alatt komorrá vált az arca:Viszont…
- Van más is?-kérdeztem, mialatt a felszelt alapanyagokat egy tálba öntöttem
- Igen…
- Ne kímélj!- sóhajtottam
- Hogy sikerült az estéd Kel-lel?
- Tessék??????Ez most hogy…és milyen jogon???????
- Jajj Zoé, ne játszd meg magad!Láttam, amit láttam!A teremben csókolóztatok és hogy is mondjam bármennyire is szeretem Kellant, de nem az az udvarolgatós típus…
- Ezt meg se hallottam, oké?! Egy csók volt és semmi több, de igazán semmi közöd hozzá!Ráadásul nem is én akartam…
- Aha, persze…Csak megtörtént, mi?
- Képzeld…Tudod, ha az embert váratlanul megcsókolják, akkor nincs ideje reagálni vagy felkészülnie rá…
- Ez nevetséges…Számíthattál rá…
- Robert!Fogd fel, hogy nem tudtam mit csinálni, de csak barátok vagyunk Kellannal!
- Zoé, a barátok nem szoktak smárolni!Ráadásul ilyenkor az ember azért tud valamit csinálni…
- Valóban így gondolod?- léptem hozzá közelebb
- Igen, még akkor is ha vára…-ezt a mondatát azonban már nem tudta befejezni, ugyanis egy átgondolatlan és mindenképp elmebeteg ötlettől vezérelve elhallgatattam egy csókkal. Nem ellenkezett, sőt…

7.rész

Sziasztok!

Meghoztam a megkésett fejezetet, amire egyetlen mentségem, hogy annyi minden mást kellett írnom az egyetemre, hogy egyszerűen képtelen voltam ezt normálisan megírni tegnap, összecsapni pedig nem akartam, ezért csak most kerül fel.. Sajnálom!:$
Nagyon-nagyon köszönöm a véleményeket, annyira boldog vagyok, hogy ennyire szeretitek, amit csinálok:):):):) A következő részt is a kommentek számától függően fogom felrakni, szóval elsősorban csak Rajtatok múlik:)


Jó olvasást!

u.i.: Remélem nem kívántok majd a pokolba:P

Puszi!

Meré


7.rész

Alig akartam hinni a szemeimnek, amikor megláttam a bátyámat az ajtóm előtt toporogni. Szinte felrohantam azon a maradék pár lépcsőfokon, hogy kapásból a nyakába borulhassak:
- Tom!De jó, hogy itt vagy!-szinte önkívületi állapotba kerültem attól, hogy közel 3 hónap után ismét láthatom őt
- Hé, hugi, még a végén megfojtasz!- nevette el magát, de azért jó erősen szorított magához
- Upsz, bocsi, én csak annyira örülök neked!- engedtem el, hogy ki tudjam nyitni az ajtót
- Én is örülök, hogy látlak, te kis otthon kerülő!- éreztem a hangjában a neheztelést
- Tudod, hogy nem direkt csinálom!És hát Te se jöttél eddig…- „szúrtam” vissza, ám ekkor bevillant valami: - De ugye anyuék és Susanék jól vannak, ugye????- fehéredtem el magától a gondolattól is, hogy a családom bármelyik tagjának is bármilyen baja lehet
- Persze, ne izgulj!Mindenki jól van és puszilnak!-sóhajtott, amiből nem ezt szűrtem azonban le
- Tom te valamit titkolsz előlem!- mondtam ezt immár a lakásban, ahol gyorsan lerúgtam magamról a cipőmet és ledobtam a táskámat és a kabátomat
- Jajj hugi, ezt meg honnan veszed?-terült el a kanapémon, miután ő is megszabadult a bőröndjétől
- Onnan, hogy a húgod vagyok és ismerlek!Ki vele!Mi a baj?-álltam meg előtte keresztbefont karokkal
- Látod Zoé, ezért jöttem hozzád… Te a vesémbe látsz…- nézett rám komolyan- Tényleg van valami baj, de még mielőtt rosszul lennél, ennek semmi köze nincs a családhoz, vagyis hát van, de még sincs…
- Basszus Tom!Ne beszélj ilyen rébuszokban, tudod, hogy utálom őket!Inkább mondd el mi a gond…
- Oké…- állt fel hirtelen és sétált el az ablakig, amin kinézett- Szóval elvileg apa leszek…- fordult felém
- De hát ez szuper!!!-lelkendeztem- Bár… hogy érted azt, hogy elvileg? Natalie nem volt még orvosnál?- Natalie a bátyám mennyasszonya volt immár fél éve
- Natalie nem akarja a babát…- keményedtek meg a vonásai, miközben az én szemeim kikerekedtek:
- Miért nem?!
- Azt mondja, hogy korai neki még az anyaság, még csak most indult be a karriere..- magyarázta dühösen Tom- Meg, hogy még nem is vagyunk házasok, mire mondtam neki, hogy még a baba születése előtt megtartjuk az esküvőt, na erre aztán totál kiakadt, mert, hogy ő nem akar tehénként oltár elé állni….
- Oh, istenem!De hát a gyerek a tied is!- tudom, hogy nem a legjobb módszer a nyugtatásra, ha én is dühös leszek, na de kiakasztott Natalie viselkedése
- Tudom! De azt mondta, hogy nem érdekli, azt csinál, amit akar…
- Gondolod, hogy…?- akadtam meg
- Hogy elveteti?Igen, gondolom… De én ehhez nem vagyok hajlandó asszisztálni!Ha komolyan megteszi, akkor én egy életre befejeztem vele!
- Ezt megmondtad neki is?
- Igen, de közölte, hogy nem érdekli…Talál mást…- csapott egyet dühösen a falba
- Próbálj megnyugodni bátyó!-sétáltam el hozzá, hogy áttudjam ölelni- Addig maradsz itt, ameddig csak akarsz….
- Honnan tudtad, hogy pont ezt akartam kérni?
- Tudod, a vesédbe látok…- mosolyogtam rá, ahogy felnéztem- A vendégszoba a tied…
- Köszönöm!Megígérem nem leszek a terhedre…
- Ezt most fejezd be!Mondtam már, hogy addig maradsz, ameddig akarsz, egyáltalán nem vagy a terhemre!
- Annyira örülök, hogy ilyen húgom van…Tudod, hogy nagyon szeretlek?
- Én is örülök, hogy ilyen a bátyám…és én is nagyon szeretlek, Tom!-bújtam hozzá jó szorosan. Sokáig álldogáltunk így csendben, amit végül ő tört meg:
- Ahogy látom és érzékelem veled sem minden oké…- tolt el magától kissé, hogy az arcomat fürkészhesse
- Nincs velem gond, csak fáradt vagyok, tudod eléggé fárasztó dolog a rendezőség…
- Te darabot rendezel?És én erről miért nem tudok?- húzta fel rosszallóan a szemöldökét
- Mert még alig 3 napja tudok róla én is, de már el is kezdtük a próbákat… -huppantam le a kanapémra és mutattam neki a kezemmel, hogy üljön le mellém
- Értem, de akkor is… Igazán szólhattál volna- mondta, mialatt teljesítette a kérésemet
- Tudom és sajnálom…- sütöttem le a szemeimet szégyenkezve- Eléggé lefoglaltak a dolgok, ráadásul az egész darab egy jótékonysági rendezvényen fog debütálni, így a fővédnök is folyamatosan a nyakamon van- itt vágtam egy fintort- ráadásul még én tanítom be neki, meg a többi kollegájának a bál nyitótáncát, amin egyébként kényszermegoldásként egy párt alkotunk, szóval eléggé bonyolult és rohangálós mostanában az életem…-dőltem bele az ölébe, ahogy gyerekkorunkba sokszor
- Jól sejtem, hogy nem szimpatizálsz a fővédnökkel?
- Az nem kifejezés…Egy beképzelt majom!- válaszoltam, ahogy eszembe jutott a ma este
- És ennek a majomnak neve is van vagy nevezzük egyszerűen „maki majomnak”?- nevettük el magunkat
- Hm.. Ez nem is hangzik rosszul… Amúgy Robert Pattinson a maki majom…
- Szóval a fickó másodállásban majom is?- humorizált tovább, oldva ezzel mindkettőnkben a feszültséget
- Az…és most nekem majomkodik…- forgattam meg a szemeimet
- Hát Zoé, mindenkinek megvan a keresztje…A tied állítólag egész jóképű…
- Tom!-szóltam rá kissé idegesen
- Oké, én csak az újságban olvastam ezt…-emelte fel védekezőleg a kezeit- Amúgy merre jártál? Nem akarlak számon kérni, csak meglepődtem, hogy éjfélkor nem vagy itthon…
- Anna elcipelt bulizni… A fejébe vette, hogy elhanyagol Adam miatt, ezért kárpótlásul elmentünk ma a törzshelyünkre…
- Értem…Szóval Anna próbálgatja a szárnyait a házasságban?
- Így is mondhatjuk, de szerintem tényleg bántja, hogy kevesebb időt töltöttünk mostanában együtt…
- Hát régebben tényleg összevoltatok nőve, ez tény… Na de ideje lenne, ha a kisasszony eltenné magát holnapra, ugyanis hugi eléggé laposakat pislogsz már… Aztán még a végén elkésel a próbáról, mert gondolom holnap, vagyis hát ma-nézett rá az órájára-is lesz
- Jól gondolod!- kecmeregtem fel az öléből- Akkor gyors elmegyek zuhanyozni, aztán lefekszem… Vagyis inkább előbb előkészítem neked a szobát…
- Azt felejtsd el!Megoldom magam a szobát… Inkább menj és fürödj meg!
- Okés…Ágyneműt bent találsz a szekrényben…- mentem el felfrissíteni magamat. A bátyám jelenléte rendkívül pozitív hatással volt rám, ugyanakkor jobban örültem volna, ha nem az lett volna az elsődleges oka a jöttének, ami. Na de mindegy, vagyis egyáltalán nem, de legalább visszakaptam Tomot egy kis időre. Alig negyed óra múlva végeztem is a fürdőben. Gondoltam szólok Tomnak, hogy mehet szabad a fürdő, így halk kopogás után benyitottam az ideiglenes szobája:
- Szabad a fürdő!
- Köszi!Akkor gyors letusolok én is!
- Rendben, akkor reggel találkozunk!
- Mikor kelsz?
- Hát 9-re megyek, szerintem fél 8 felé..
- Jól van, akkor jó éjt!-adott egy puszit a homlokomra
- Neked is!
Reggel finom kávé illatra ébredtem, amitől valósággal kipattantak a szemeim, nem volt kérdés tehát, hogy az irányt a konyha felé fogom venni. Tom a megterített asztalnál üldögélve olvasta a minden bizonnyal mai újságot
- Jó reggelt!-köszöntem mosolyogva
- Neked is!Csüccs le és reggelizz, mindjárt töltök kávét!-pattant fel azonnal, hogy kitudjon szolgálni
- Nahát Tom! Egyszerűen fantasztikus vagy!Natalie nagy hülye, ha elenged…-csúszott ki a számon- Ne haragudj!
- Semmi baj, hugi…. Nem te tehetsz róla!
- Fogsz vele beszélni?
- Kellene… de egyelőre nincs hozzá erőm, nem akarom hallani, hogy…
- Szerinted komolyan megteszi?
- Igen, elég makacs természet…Na de ne beszéljünk most erről!Inkább egyél, nehogy elkéss…
- Nem akarsz velem jönni?- kérdeztem két falat között
- Hm… Végülis kedvem az lenne hozzá, de neked nem lenne kínos?
- Lüke vagy, már miért lenne kínos?Te a bátyám vagy!
- Ez esetben szívesen veled megyek…
- Akkor ezt megbeszéltük!
Fél órán belül elkészültünk mind a ketten, tehát időben el tudtunk indulni a színházba, az időjárásnak köszönhetően autóval, amit a bátyám vezetett most. A színházba lépve boldogan vettem tudomásul, hogy mindenki megérkezett már, tehát sikerült megbízható csapatot választanom.
- Jó reggelt!- köszönt rám félénken Robert
- Jó reggelt!Ma Tom is csatlakozik hozzánk, ha nincs ellenedre…
- Öhm, nincs…-méregette a bátyámat bizalmatlanul
- Helyes, akkor kezdhetünk is!- csaptam össze a tenyeremet, hogy egy elég hosszú próbát vezényelhessek le ismét. Egész idő alatt még egy fél mondatot sem váltottunk Roberttel, aki némán meghúzódott az egyik sarokban. Különböző technikai és egyéb problémák miatt éppen sikerült 2-re végeznünk, szóval elég nagy iramban haladtunk át a próbaterembe, ahol már vártak ránk a többiek.
- Sziasztok!Bocs a késésért, de a gyerekekkel ma volt egy kis gond…-szabadkoztam
- Semmi gond!- vigyorgott rám mindenki- A fő, hogy ide értetek!
- Na igen… Akkor srácok most annyi változás lenne, hogy megmutatnám az egész koreográfiát egyben…- ezt még reggelizés közben megbeszéltük Tommal, hogy segít ebben- Gyere Tom!-invitáltam beljebb a kint álldogáló bátyámat- Ő itt a bátyám, aki most a segítőm is lesz, ha nem bánjátok!A bemutatkozást majd próba után, most inkább csapjunk bele!- indítottam el a zenét és hibátlanul eltáncoltuk az egész keringőt
- Ez fantasztikus!- újongott Ash
- Tényleg csodálatos!-bólintottak a többiek is
- Örülök, ha tetszik!Na akkor, hogy is kezdjük?- tettem fel sokkal inkább magamnak a kérdést- Jó, talán az lenne a legcélravezetőbb, ha először megpróbálnánk az emeléseket, csakhogy lássuk kinek mennyire megy… Ha lányok gondoljátok, akkor szívesen leszek én az első, akin a párjaitok gyakorolhatnak…
- Az jó lenne!- helyeselt Nikki
- Rendben van, akkor kezdjük veled Kellan!- ahogy ezt kimondtam bevillantak a tegnap este történtek és már nem tartottam annyira jó ötletnek
- Na gyere!- fogta meg a kezemet, ahogy mutattuk, majd pedig tökéletes módon megcsináltuk az emelést:
- Beszélnünk kellene majd!-suttogta a fülembe, mire én csak bólintottam egyet
Mindenkinek egész jól mentek az emelések, utoljára maradt Robert. Lendületesen érkeztem felé, fel is kapott, ám kibillent az egyensúlyából, aminek hatására hatalmas csattanással a padlón végeztem vele együtt.
- Úristen!-sikkantottak fel a többiek és kapásból segítettek is már fel minket
- Ne haragudj!-rohant ki a teremből Rob
- Jól vagy?-kérdezte Tom és Kellan egyszerre
- Persze, semmi bajom!- poroltam le magamat, majd faképnél hagyva őket Robert után siettem. Elég könnyen megtaláltam, a folyosó egyik eldugott zugában támasztotta a falat leszegett fejjel
- Hé!Nem történt semmi!- léptem elé
- Tudom, de én ezt nem bírom tovább!
- Mégis mit?!-lepődtem meg
- Azt, hogy eljátsszam a nagyképű színészt!Zoé a fenébe is, én nem ilyen vagyok!- nézett rám szomorúan
- Hanem milyen?- erre a kérdésemre azonban csak közelebb vont magához, miközben az ajkaimat szemlélte…

6.rész

Sziasztok!

Már meg is hoztam a legújabb, majdnem "ropogós" részt Nektek, amiért legnagyobb örömömre ennyien gondoltátok úgy, hogy véleményeznetek kell a történet cselekményeit. Nagyon-nagyon köszönöm!!!!!
Ha továbbra is ennyire érdeklődtök a rész iránt, nem fogjátok megbánni:):):) De azt hiszem ahogy végig olvassátok majd ezt a fejezetet, erre magatoktól is rájöttök majd.:) Na ennyit így elöl járóban:)Most is várom a kommentjeiteket, amikre most már igyekszem majd válaszolni is:)


Jó olvasást!!!

Puszi!!!

Meré

u.i.: A képen Zoé látható, ahogy bulizni ment...:)

6.rész

Még mielőtt visszacsókolhattam volna egy erős kezet éreztem meg a derekamon, ami határozottan arébb rántott Kellantól, de olyan hévvel, hogy kész csodának tartottam azt a tényt, hogy még állok a lábaimon. Bocsánatkérő pillantásokat intéztem a táncpartnerem felé, miközben ránéztem a kéz tulajdonosára, amitől kissé elöntött a méreg:
- Te meg mi a francot csinálsz?-próbáltam kiszabadulni Robert szorításából, ami már majdnem sikerült is, amikor a karom után kapott
- Táncolok veled, mi mást csinálnék?- rántotta meg szenvtelenül a vállát
- Oh, tényleg?Talán az nem tűnt fel, hogy épp Kellannal is azt csináltam?Vagyis inkább csak vele, mert most csak állunk…-vágtam hozzá zaklatottan, de a hangomat elnyomta a hangos zene
- Sajnálom, nem láttam jól a tömegtől.. És vigyázz velem, mert ha provokálsz, akkor előbújik belőlem a kisördög…-villantott rám egy ördögi mosolyt
- Oh, de félek…Remeg kezem lábam!-emeltem a plafonnak a tekintetemet
- Te akartad!-forgatott ki, majd őrült iramra kezdett az egyik spanyol számra. Nem ismertem rá erre a Robertre, olyan vad volt és izgató…Ezt a gondolatot próbáltam elhessegetni a fejemből, hiszen én tulajdonképpen utálom őt! Azonban azt sajnos nem tagadhattam, hogy észvesztően érezte a zenét és mozgásával követte azt, magával „sodorva” engem is. Már majdnem azon voltam, hogy nem bírom tovább, amikor a dj hirtelen átváltott egy lassú, romantikus számra. Itt lett volna a remek lehetőség a „szökésre”, de nem engedte meg, mert szorosan magához vont és úgy lassúztunk tovább. Nem azt mondom, hogy nem élveztem a dolgot, de rettenetesen feszélyezve éreztem magam a közelében, amiről igazán nem tehettem. Ráadásul egy pillanatra összetalálkozott a tekintetem a csalódott Kellan-éval is, így végképp oda lett a hangulatom.
- Ne haragudj, de ez nekem nem megy…- suttogtam, majd lefejtettem magamról a kezeit és az irányt az asztalunk felé vettem, ahol a többiek elmélyülten beszélgettek valamiről, amit azonnal felfüggesztettek, ahogy megláttak:
- Hol van Kellan?- kérdeztem kapásból, mivel sehol nem láttam
- Visszament a szállodába…- felelte Ashley-De miért?Valami baj van?
- Nem, vagyis de, vagyis nem, á, szóval mindegy!Én is megyek!-nyúltam el a táskámért és a kabátomért a legnagyobb érdeklődés közepette
- Zoé, minden oké?- kémlelte az arcomat Anna
- Persze, csak holnap hosszú napom lesz.. Reggel énekpróba, aztán meg tánc…- ez eléggé hihetően hangzott, főleg, hogy még igaz is volt, de persze a valódi ok nem ez.
- Oké, akkor én is megyek!
- Ne!Maradj csak nyugodtan, haza találok egyedül is, érezd jól magad, ha már egyszer a férjed elengedett…- próbáltam minél természetesebben mosolyogni, hogy Anna mindenképp elhiggye a fedő sztorimat, vagy legalábbis ne faggasson a többiek előtt. Ráadásul ameddig magamban nem tisztázom le, hogy mi is történt valójában, nincs is mit elmesélnem.
- Jó, de legalább egy sms-t írj, hogy épségben haza értél!- ült vissza
- Rendben, akkor holnap találkozunk!Sziasz…
- Zoé, várj!- hallottam meg Robert hangját
- Mennem kell!- indultam meg pánikszerűen
- Elkísérlek!- és már jött is utánam, mire én felgyorsítottam a lépteimet. Egész gyorsan sikerült kikeverednem az utcára, ahol nem volt épp a legmelegebb, még így, kabátban sem, ezért egy pillanatra megtorpantam
- Meg fogsz fázni!- terítette rám a kabátját Robert, amit azonban én vissza is adtam neki
- Te is!
- Ahogy gondolod…- húzta meg a vállát- Én csak felajánlottam…
- Igen, én pedig visszautasítottam, ennyi…- még csak rá sem néztem, ahogy kimondtam ezeket a szavakat, inkább tovább indultam
- Te most komolyan menekülsz előlem?-kiabált utánam, mire azonnal megálltam és hátra fordultam
- Már miért menekülnék?- vágtam értetlen arcot
- Hát mondjuk a bent történtek miatt…- lépkedett felém
- Miért? Történt bent valami?Én nem emlékszem semmire!- vágtam rá talán túl gyorsan is
- Na nevetess! És az a majdnem csók Kellannal?
- Ahhoz neked semmi közöd!!!-csattantam fel- Főleg, hogy semmi nem történt, ahogy te magad is mondtad, csak majdnem csók volt!
- De nem rajtad múlott, hanem rajtam!- mintha dühös lett volna- Ha én nem lépek közbe, már lehet, hogy nem is itt lennétek!
- Oh, na nézzenek oda!Mi vagy te?Valami erénycsősz????- emeltem fel a hangomat
- Természetesen nem!
- Hát akkor???Milyen jogon avatkozol bele a dolgaimba????????
- Én a barátom dolgába avatkoztam bele!Kellan többet ivott a kelleténél…
- Ez nem igaz!Kevesebb koktélt ivott nálam…Na de nem értem miért is vitatkozok veled erről!
- Azt én sem! Jobban ismerem őt, mint te, oké? Neki a kevés is sok…
- Jól van, nem is érdekel az egész! Most pedig megyek!-indultam meg most már nem számolom hányadjára
- Nem bírsz meglenni a közelemben?-kérdezte pimaszul
- Hogy mi van?Honnan veszed ezt a marhaságot???- torpantam meg ismét, oh, hogy az a….!!!
- Tánc közben is ott hagytál és most is, mert 1 méteren belülre kerültem hozzád…Ez azért jelent valamit…
- Igen! Azt, hogy beképzelt vagy! Azért hagytalak ott, mert semmi kedvem nem volt veled táncolni!
- Bezzeg Kellan-nal volt, mi?- csendült keserűen a hangja
- Hogy jön ide már megint szerencsétlen Kellan? Robert, mondd te mégis mit vársz most tőlem???Boruljak térdre előtted és valljak szerelmet, vagy talán sikítozzak utánad, úgy, hogy levegőt is alig vegyek?!- most már kiakadtam rá rendesen, amit a hangszínem is tükrözött
- Ebben a sorrendben jöhet!- bólintott mosolyogva
- Ajjj!- közel álltam a hajtépéshez- Miért csinálod ezt?
- Már mondtam!A barátom miatt!
- Aha, persze!- vágtam egy fintort- Szerintem meg azért, mert bántja az egódat, amiért van, aki nincs érted oda!
- Jajj, drágám!-nevetett fel- Ne hidd, hogy nincsenek így is elegen!
- Oh, bocsánat!El is felejtettem, hogy kivel is beszélek!Hát én kérek elnézést!
- Miért vagy ilyen ellenséges velem? –váltott témát
- Nem is tudom!!! Talán azért, mert te is az voltál és vagy is velem a kezdetektől!!!- komolyan van képe még ilyet kérdezni tőlem????
- Úgy gondolod???- jött közelebb hozzám
- Hogy úgy gondolom-e???Szerinted??? Ebben teljesen biztos vagyok!- komolyan megőrjít ezzel a stílusával, egyszerűen faképnél kellene hagynom és kész
- És mit mondasz vajon ezek után?-kapta el a derekamat, majd magához rántott, hogy véleményem megcsókolhasson, de én még időben feleszméltem és lekevertem neki egy hatalmasat:
- Ezt!
- Aú, megőrültél?!- engedett el azonnal
- Nem… Épp ellenkezőleg, ezt már az első nap meg kellett volna tennem!!! De miután megpróbáltál megcsókolni még nagyobbat érdemeltél volna!!!Minek nézel te engem????
- Honnan veszed, hogy meg akartalak csókolni???Csak nem akartam, hogy megfázz!- tapogatta az arcát
- Na persze!
- És akkor még én vagyok a beképzelt, mi??? De tudod mit?Felőlem meg is fagyhatsz innentől kezdve!
- Én ezt nem hallgatom tovább!-intettem le egy taxit- Reménykedj, hogy kialudjam magamból a dühömet, különben a seprűnyéllel táncolhatsz, nem pedig velem!- pattantam be a taxiba- Na további szép estét, Mr. Pattinson!-csaptam be a kocsi ajtót, majd gyorsan lediktáltam a címemet. Alig 10 perc alatt haza értem, de a dühöm még mindig nem csillapodott. Még a taxisra is rámordultam, amiért több borravalót vont le magának a kelleténél. Idegesen, kettesével szedtem a lépcsőfokokat immár a lépcsőházban, de amikor a lakásom előtti lépcsősor felénél megláttam ki áll az ajtóm előtt, hirtelen megálltam….

5.rész

Sziasztok!

Ezer köszönet a véleményekért, el se hiszitek mennyire jól estek:)
Már éjjel felszerettem volna rakni Nektek a részt, amiért ilyen gyorsan ennyi komit írtatok, de a technika ördöge közbeszólt... Szóval bocsi, de csak most hoztam meg a folytatást, ami remélem ismét ennyire nagy tetszést fog kiváltani, bár lehet, hogy lesz, aki a pokolba fog kívánni... (Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit fogtok rá reagálni:P)Na akkor nem is húzom tovább az időt!

Jó olvasást!

Puszi!!!

Meré

u.i.: Hasonló komi szám esetén nem kizárt a ma esti folytatás...:P

5.rész

Szerencsére nem nagyon akadékoskodtak miután végig hallgattak, igaz az emelések megemlítésekor elég fájdalmas arcot vágtak mindannyian, na de hát majd csak kifogják bírni azt a 3 elemet, ha már én kibírom a Roberttel való táncolást. 4 óra felé elbúcsúzkodtunk egymástól, megbeszélve azt, hogy holnap 2-től ismét táncolunk, immáron elkezdve a koreográfiát is, tehát lélekben készüljenek fel mindenre. Miután elmentek én még maradtam pár percig, összeszedtem a papírjaimat, valamint áramtalanítottam a CD lejátszót a teremhasználati előírásoknak megfelelően. Leadtam a kulcsot a portán, majd miután elköszöntem Mr. Jack-től kiléptem az épületből. Bár ne tettem volna!Az eső kegyetlenül szakadt, amire nem voltam felkészülve, nagyon nem! Már megint szitkozódtam rendesen, hogy miért is nem autóval jöttem, amikor is egy fekete autó állt meg tőlem pár méterre:
- Szia!Gyere pattanj be, haza viszlek!- mosolygott rám szélesen ki az időközben letekert ablakon Kellan- Nem szeretném, ha eláznál!-és már nyitotta is az ajtót
- Szia!Azt hiszem elfogadom az ajánlatod!- nyúltam a kilincsért, majd elég vizesen lehuppantam az anyós ülésre:Bocsi a vízért!
- Ugyan, ne viccelj!Majd megszárad!-legyintett, mialatt elindultunk- Amúgy nem is tudtam, hogy egy angol nincs felkészülve az esőre…- vigyorgott
- Na igen…Mégcsak másfél éve élek újból itt, szokatlan még a klíma…- nevettem el magam tulajdonképpen a saját szerencsétlenségemen
- Jah, értem… Bár így legalább haza vihetlek és tudunk beszélgetni…- kicsit mintha elpirult volna, ahogy ezt kimondta, de minden bizonnyal ezt csak beképzeltem…
- Hálás vagyok, amiért nem hagytad, hogy bőrig ázzak…- komolyan hálás voltam neki
- Ugyan már!Senki nem hagyta volna….-állt meg a pirosnál
- Hát azért Robert biztos kétszer, ha nem többször meggondolta volna, hogy megálljon-e nekem….- vágtam egy fintort
- Ebbe azért én nem lennék ilyen biztos!Rob korántsem ilyen…-kereste a szavakat
- Milyen?Bunkó?- szaladt fel a szemöldököm
- Igen…vagyis nem…Szóval Rob általában mindenkivel nagyon kedves…-magyarázta
- Akkor én kívül estem a nagy átlagon…- mondtam fanyarul mosolyogva
- Azt nem csodálom…-suttogta alig hallhatóan, de én így is meghallottam
- Miért?Miért nem csodálod?- kérdeztem meg
- Merre forduljak itt?- próbálta terelni a témát
- Jobbra, majd a következő kereszteződésnél balra és az első ház lesz…-hadartam- Szóval?
- Jobbra, majd balra és az első ház…- mondta vissza az útvonalat, de én nem erre voltam kíváncsi és ezzel minden bizonnyal ő maga is tisztában volt
- Kellan!-szóltam rá- Légy oly kedves és mondd el, hogy miért nem csodálod, hogy Robert ennyire undok velem!
- Én nem azt mondtam, hogy azt nem csodálom…- parkolt le a ház előtt
- Hanem?-hökkentem meg, azt hiszem kezdem elveszíteni a beszélgetés fonalát
- Hanem azt, hogy kívül estél az átlagon…Tudod Zoé, alig pár órája ismerlek csak, de már most tudom rólad, hogy nem vagy egy átlagos lány…-nézett a szemeimbe
- Ezt miből gondolod?- lepődtem meg
- Figyelj, először is eltudod viselni a mi Rob-unkat…
- Nem azt mondtad, hogy ő nem is ilyen?
- De, de ebben az esetben ilyen…-nevetett- Aztán pedig ilyen fiatalon saját darabot rendezhetsz, miközben egy rakás botlábút is meg kell tanítanod táncolni… Azért ez mindennek mondható, csak átlagosnak nem, főleg, hogy mindezt mosolyogva csinálod…
- Ezért még nem gondolom, hogy nem lennék átlagos…Inkább csak szerencsésnek mondanám magam, amiért azt csinálhatom, amit szeretek… Na de te is szereted, amit csinálsz, nem?
- De, persze!Látom nem akarod megérteni mire akarok neked kilyukadni, de nem gond!Majd máskor!
- Rendben, akkor én most megyek is…Mégegyszer köszönöm a fuvart!
- Mégegyszer nagyon szívesen!Akkor holnap találkozunk a próbán!
- Igen!Szia!-szálltam ki az autóból
- Szia!
Úgy döntöttem, hogy ma már nem csinálok semmi extrát, mivel eléggé leszívott ez a nap, kár lett volna tagadnom. Miután letusoltam, egyszerűen eldőltem a kanapémon és bekapcsoltam a TV-t, amiben nem találtam semmi értelmeset, így egy hanyag mozdulattal arébb dobtam a távirányítót. Fél órán belül rám tört az unalom, de mégis rémesen lusta voltam mégcsak megmozdulni is, ám ekkor kopogtak. Hát nem áldottam az illetőt, aki épp látogatóba jött hozzám, de elvánszorogtam kinyitni az ajtómat.
- Szia csajszi!Készülj, mert elviszlek bulizni!- vigyorgott rám Anna szélesen
- Ööö, szia!Neked nem a férjeddel kellene töltened az estédet?- kérdeztem megilletődve, miközben beljebb léptem
- Nem, ugyanis van nekem egy barátnőm is, akire úgy gondolom rá fér a lazítás!Ráadásul Adam valami unalmas meccset néz a haverjaival, szóval úgy döntöttem, hogy akkor nekünk is jár egy kis szórakozás!
- Oh, hát ez esetben kérek 10 percet!-lelkesültem be, mialatt elszállt a fáradtságom. Ezt szerettem Anna-ban, rémesen jó hatással volt rám a lusta perceimben a saját maga pörgésével.
- Rendben, de siess!Ma este hódítani fogsz!
Először is belemélyedtem a szekrényembe valami klassz ruha után kutatva, majd 2 perc keresés után meg is találtam a nekem megfelelő darabokat. Egy bordó, lenge anyagú, kissé átlátszóbb blúz, aminek az elejét kisebb fodrok díszítették, plusz a csukló részét is és egy farmer hatású sötétkék nadrág mellett esett a választásom és hogy miért?Ez az összeállítás számomra egyszerre volt elegáns, ám kissé rejtélyes is, tökéletes egy ilyen estéhez. A cipős fiókomból előkerestem hozzá a fekete, magas sarkú szandálcipőmet, azzal együtt volt az igazán megnyerő. A hajammal semmi extrát nem volt kedvem csinálni és a sminkkel sem babráltam túl sokat, ugyanis jelenleg azt az elvet vallottam, hogy a kevesebb néha több.
- Na már kész is vagyok!Mehetünk!-kaptam fel a barna táskámat lelkesen
- Most már 100 százalék, hogy minden pasi utánad fog bomlani az este, fergetegesen nézel ki!-pattant fel Anna a kanapémról
- Köszi, bár te sem vagy semmi!Ez a fekete felső, hm… Csodálom, hogy Adam elengedett ebben…De akkor mire várunk még?Reszkessenek a srácok!-bújtam bele a fekete rövid bőrdzsekimbe is és már el is indultunk. Utunk a törzshelyünkre vezetett minket, ahová gyakran jártunk régebben. A pultos, aki egyben a tulaj is volt, régi ismerősként köszöntött minket, miután sikerült bejutnunk a zsúfolásig megtelt helyre:
- Áh, Zoé és Anna!De rég láttalak benneteket!Amúgy Anna gratulálok!
- Szia George!-köszöntünk egyszerre
- Tényleg rég találkoztunk!Köszi!- mosolygott Anna
- George, kevernél nekem egyet a kedvenc koktélomból?- kérdeztem
- Kettőt, mivel én is kérek!- szólt Anna
- Persze!Azonnal!-bólintott és már bele is kezdett a Mojito-nk gyártásába, ami pár percen belül el is készült
- Még mindig te csinálod a legfinomabbat az egész városban!- dicsértem meg, miután belekóstoltam az italomba
- Ez kedves tőled…Na de bocsánat, mennem kell, mert a 6-os asztalnál már nagyon integetnek!
- Persze, menj csak!- bólintottunk egyszerre a barátnőmmel, majd mi is megindultunk egy üres asztalt keresni. Szószerint lavíroznunk kellett az emberek között, elvégre péntek este volt, de még ehhez képest is szokatlanul nagy volt a nyüzsgés. Szerencsénkre sikerült megtalálnunk az egyetlen szabad asztalt, igaz a bejárattal majdnem szemben, na de ez egyáltalán nem jelentett problémát számunkra, kapásból lehuppantunk a bőr fotelokba. Épp nyúltam a poharamért, hogy megigyam belőle a maradék koktélomat, amikor számomra igencsak ismerős személyek léptek be az ajtón. Na ne! Ez lehetetlen!Hogy pont ők is idejöjjenek szórakozni!
- Ilyen nincs-hajtottam le a fejemet
- Mi az?-kérdezte aggódva a barátnőm
- Semmi, csak ne nézz hátra, oké?- na persze kár volt ezt mondanom, ugyanis kapásból hátra nézett és kis híján felsikoltott a látványtól
- Tudom, bele ne kezdj!-szólítottam fel, hogy elkerüljük a feltűnést, ám pechemre Kellan pont felénk nézett és amikor meglátott szélesen elvigyorodott. Odaszólt a többieknek, akikkel együtt megindultak felénk.
- Zoé!Micsoda kellemes meglepetés!-hajolt le hozzám és adott két puszit teljes döbbenetemre, amit Ash, Nikki, Taylor, Jackson és Kris is hasonlóképpen megtett, egyedül Rob volt az, aki kihagyta az effajta üdvözlést
- Sziasztok!-próbáltam magamra mosolyt erőltetni- Engedjétek meg, hogy bemutassam a legjobb barátnőmet; Annát!- mutattam felé, akinek egyenként bemutatkoztak alkalmi tanítványaim
- Nem lenne gond, ha csatlakoznánk?Úgy nézem minden asztal foglalt…-kérdezte Ash kedvesen
- Nem, persze!Üljetek csak le!- mi ütött belém????Oké, mondjuk a társaságból egyedül csak Roberttel volt problémám, de akkor is…Mellém Kellan helyezkedett el, akivel egész kellemesen elbeszélgettünk, miközben sorra fogyasztottuk az italokat, Anna pedig Rob kivételével megtalálta a hangot a társaság maradék tagjaival.
- Nincs kedved táncolni?- állt fel mellőlem a kezét nyújtva egyszercsak Kel
- Hááát…Mintha délután még valami négy bal lábról meséltél volna…-néztem rá bizalmatlanul
- Az a keringőre vonatkozik… De ez most más!Amúgy is észvesztően csinos vagy ebben a ruhában, mutassuk meg másnak is- kacsintott rám
- Hát jó!Legyen!- fogtam meg a kezét, így készségesen felsegített a helyemről és kislisszoltunk a többiek közül, de egy valami feltűnt. Robert végig követett a tekintetével, amiben valami furcsa dolog tükröződött. Mit sem törődve ezzel még mindig kézen fogva törtük az utat a táncparkett felé. Éppen Christina Aguilera Ven Comigo száma ment, amibe a végére egész jól belelendült a társaság, minek hatására megszólalt a Hips don’t lie. Na nekem sem kellett több, minden bizonnyal az elfogyasztott alkohol mennyiség is sokat segített abban, hogy egy pillanat alatt minden gátlásomat levetkőzve heves csípőriszálásba kezdtem, ami alatt egész közel simultam Kellanhoz. Eléggé vadul táncoltunk már egymással, a leheletét sokszor éreztem a nyakamon. A szám végén azonban egy számomra váratlan dolog történt, Kellan mohón kapott az ajkaim után….

4.rész+ meglepi

Sziasztok!

Íme a legújabb rész, amiért ilyen gyorsan összegyűlt a 7 feletti megjegyzés szám... Ezen felbuzdulva újabb alkut ajánlok: Ha holnap este 10-ig legalább 8 komit írtok, akkor már hétfőn olvashatjátok a folytatást, ami újabb meglepetéseket tartogat, na mit szóltok?:P Sőt, még holnap este kaptok egy kis ízelítőt, ha elegen véleményeztek:)
A meglepimet pedig oldalt meg is tekinthetitek, ugyanis ő lenne az én történetemben Zoé Shannon... Róla a chatbe várok véleményeket, akár negatív, akár pozitív... Ha írtok róla, akkor szép lassan felfog kerülni a többi szereplő is...

Puszi!!!


Meré

4.rész

A délelőtti próba viszonylag nyugalomban telt el, amin őszintén szólva meg is lepődtem. Ma valahogy olyan másnak tűnt Robert, olyan komornak, ennek tulajdonítottam azt a mély csöndes szerepet, amit délelőtt produkált. Egyetlen megjegyzése sem volt, mégcsak valamilyen kötözködés sem, ami azonban nem volt jellemző rá az elmúlt 2 nap alatt. Egyszerűen csak ült és nézett ki a fejéből. Ha nem lett volna az elején velem olyan tuskó, akkor talán megkérdezném, hogy mégis mi a baja, de így abszolút nem foglalkoztatott a lelkiállapota. Végülis nekem csak jó, hogy ilyen, legalább nyugodtan, feszültségmentesen vezényelhettem le az első próbát, ami azért nem volt mindegy.
Dél felé végeztünk, ekkor elengedtem a szereplőket azzal, hogy holnapra megpróbálják megtanulni a dalszövegeket, ennyivel is előrébb szerettem volna lenni az idő rövidsége miatt. Minek végett a táncpróba csak 2-kor fog kezdődni elmentem a színház büféjébe enni valamit, ugyanis ez reggel „jó” szokásomhoz híven kimaradt, majd pedig beültem a próbaterembe és a darabbal kapcsolatos jelenetek színpadi képét rajzolgattam külön-külön lapokra, amiből volt már vagy 20 összegyűrt vázlatom és ugyanennyi kész színpadképem is. Próbáltam minden egyes mozdulatot rögzíteni, ami több-kevesebb sikerrel ugyan, de sikerült. Teljesen belemerültem ebbe, amikor kopogást hallottam:
- Szabad!-kiáltottam, remélvén, hogy nem kell feltápászkodnom a rajzolgatásból és a török ülésből, amibe időközben elhelyezkedtem a földön
- Zoé!-hallottam meg Rob hangját- Meghoztam a többieket!- na erre már felkaptam a fejem, majd a fali órára pillantottam, ami pontosan 2 órát mutatott. Ennyire gyorsan eltelt volna az idő?Ezek szerint igen, az idő érzékem ismét cserben hagyott.
- Oh, persze!-pattantam fel-Jöjjenek csak beljebb!-próbáltam a legszívélyesebb mosolyomat elővenni, ami alatt elsétáltam az ajtó közelébe. Elég sokan jöttek be, akik közül szinte mindenkit felismertem a Twilight filmekből.
- Jó napot!Zoé Shannon vagyok, színházi rendező és jelen esetben most a koreográfus is-üdvözöltem őket mosolyogva, de mégis feszülten
- Zoé!Engedje meg, hogy bemutassam a kollegáimat: Kristen Stewart, Ashley Greene, Nikki Reed, Elizabeth Reeser, Taylor Lautner,Jackson Rathbone, Kellan Lutz, Peter Facinelli- az említett személyek sorban nyújtották a kezüket vagy csak bólintottak és én is hasonlóképpen tettem.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem- lépett ki a többiek közül vigyorogva Kellan Lutz- Nem tudom, hogy Rob miért nem hagyta ránk a bemutatkozást…
- Én is örülök, Mr. Lutz!
- Csak Kellan, ha kérhetem!-legyintett
- Öhm, rendben, köszönöm!- végre sikerült szívből mosolyognom, Kellan közvetlensége minden bizonnyal jó hatással volt rám
- Én meg Ashley vagyok!- ölelt át mindenki Alice-e, mit sem törődve a döbbent arcommal
- Ash, hagyd Zoét levegőhöz jutni!-szólt rá eléggé ingerülten Rob, ami kisebb megütközést váltott ki belőlem, de nem szóltam egy szót sem, végtére is, hogy utáljuk egymást az csak kettőnk dolga
- Jajj Rob, most meg mi bajod van?Nem mutatkozhatunk be, mi saját magunk?-nézett rá szemrehányóan Kristen Stewart, majd felém fordult:
- Szia!Én Kristen vagyok, remélem nem baj, hogy tegezlek, te is nyugodtan szólíts csak Kris-nek!- na jó, azt hiszem csak képzelődök, hogy ennyire kedves mindenki
- Nem, egyáltalán nem zavar Kris!-ráztam meg a fejemet, miközben mindenki szépen sorra közölte velem, hogy maradjunk a tegeződésnél és örülnek, hogy megismerhetnek, amin hihetetlenül meglepődtem, ugyanakkor végtelenül jól esett a kedvességük.
- Azt gondolom, hogy a siker érdekében minél előbb álljunk neki a gyakorlásnak, nehogy bukás legyen a vége…- címeztem a mondatom másik felét egyenesen Robertnek
- Nos Zoé, azt hiszem ideje, hogy bevalljak valamit!- vakargatta a fejét Kellan
- És nekem is!-szólalt meg Jackson is tanácstalanul
- Srácok, ne ijesztgessetek ezzel az arccal, na kivele, mi a gond!- próbáltam visszatartani a kitörni készülő nevetésemet a kétségbeesett arcuk láttán
- Az az igazság, hogy még életemben nem keringőztem!- kezdte Jackson
- És én sem!A középiskolai ofőm szerint nem is két, hanem négy bal lábas vagyok, ezért eltiltott a szalagavatói tánctól is…- vette át a szót Kellan, de szavai hallatán mind Ashley, mind pedig Nikki elhűltek, gondolom a táncpartnereik ezt nem mondták még nekik. A többiek viszont éles nevetésben törtek ki és én is nagyon küzdöttem a nevetés visszatartással. Na most erre mit tudok mondani?
- Hát ez igazán nem gond…Majd segítünk azon a négy bal lábon!-próbáltam bíztató mosolyt küldeni mindkettejük felé- Senki sem születik úgy, hogy tud keringőzni!Szóval csak nyugi, mindjárt megmutatom, hogy megy ez nektek!De először hallgassunk bele a zenébe- sétáltam el a CD lejátszóig, hogy megnyomjam a „play” gombot, aminek köszönhetően felcsendült a Hijo de la Luna Sarah Brightmann előadásában.
- Hát ez lenne az! Nem a legegyszerűbb erre koreográfiát készíteni és táncolni, de azért nem kell megijedni tőle…-kapcsoltam ki- Hogy tetszik?-néztem elsősorban Robertre
- Elmegy-húzta meg a vállát
- Hogy elmegy???Szerintem csodálatos szám!- lelkesedett érte Elizabeth, Nikki és Ashley is, még Kristen is hevesen bólogatott
- Akkor maradhat?- érdeklődtem a férfiakat figyelve
- Persze!-bólintott Peter
- Oké, nos a koreográfia már kész, de először nem azzal fogjuk kezdeni, hanem az alaplépésekkel. Van, aki már tudja azokat?- senki nem válaszolt, persze sejtettem
- Jó, akkor álljatok be egy sorba mögém és figyeljétek a lábamat-mutattam meg az első lépéseket: A lényeg, hogy egy-két-há-két-két-há, vagyis az ütem betartása, mert anélkül csak dülöngélni fogtok, nem pedig kecsesen mozogni! Na tehát, csajok bal lábbal kezdenek hátra, srácok a jobb lábukkal előre és akkor kezdjük!- léptem le velük együtt háromszor- És akkor most önállóan!- álltam velük szembe:
- Egy-két-há-két-két-há!Egy-két-há-két-két-há!Na mégegyszer!-utasítottam őket- Nagyon jó Nikki!-dicsértem meg, mert úgy tűnt, hogy alkalmi tanítványaim közül ő neki megy a legjobban-Csak tovább, hogy mindenkinek a lábában legyen a ritmus!Folytassátok!- még kétszer megcsinálták ezt- Alakul srácok, na még egy utolsót, aztán párban!Egy-két-há-két-két-há!:
- Nagyon jó, ezzel úgy nézem senkinek nem lesz gondja, az első akadályon már túl is vagyunk!- lelkesítően mosolyogtam rájuk, tényleg nem csinálták rosszul, jó, apróbb hibák azért vannak a mozgásukban, na de ezen csak csiszolni kell majd
- Szóval nem vagyunk lehetetlenek?- kérdezte pimasz vigyor kíséretében Taylor
- Nem, sőt!- vigyorogtam vissza szélesen, de azonnal lefagyott az arcomról minden, mikor a szemem sarkából megláttam Rob szúrós pillantását.
- Akkor most azt javasolom, hogy mindenki álljon össze a párjával tartásban- erre mindenki mozgolódni kezdett, amíg ki nem alakultak a párok: Ashley-Jackson, Nikki-Kellan, Elizabeth-Peter és Kristen-Taylor, hogy Kristen és Taylor??????????????Oké,mindjárt sejthettem volna, hogy valaki pár nélkül marad a létszám páatlansága miatt, de hogy pont a két főszereplő ne alkosson egy párt????
- Khm… Bocsánat a kérdésért, de Kris biztos, hogy így vagytok párban?-próbáltam puhatolózni
- Persze… - bólintott magabiztosan
- Oké, akkor bocsánat!És akkor Ön, Mr. Pattinson?Maga nem táncol?- néztem rá
- Ööö.. az az igazság, hogy de, elméletileg, csak hát nemrég hívott fel a partnerem, hogy mégse fog ráérni…- látszott rajta, hogy mennyire kellemetlenül érzi magát, szóval ez volt a gond!Most már azt hiszem értem a dolgokat…
- Oh, hát ez eléggé kellemetlen…És mi a B terve?
- Rob!Ti magázódtok Zoéval?- lepődött meg Taylor
- Hát igazából igen, mert….- túrt a hajába
- Mert az ismertségünk nem épp a zökkenőmentességéről híres…- fejeztem be helyette a mondatot- De engem abszolút nem zavar ez…
- De engem igen!-nézett a szemembe- Szóval tegeződhetnénk?
- Ha akar…- húztam meg a vállam, nehogy azt higgye, hogy egyszer normálisan szól hozzám és akkor majd eldobom az agyamat, amiért tegeződni akar
- Szeretnék…
- Rendben van Robert…
- A barátaimnak csak Rob…
- Oh, hát akkor nekem Robert marad!- néztem rá teljesen komoran, majd visszafordultam a többiek felé:
- Nos, mivel Robertnek nincs párja, sem pedig B terve, ezáltal át kell alakítanom a koreográfiát, ami nem egy - két perces munka lesz, szóval lehetséges, hogy mára ennyi lett volna…
- És ha találnék magamnak egy párt?-vetette közbe
- Akkor más lenne a helyzet, de utálom a „ha”-val kezdődő dolgokat, szóval…-folytattam volna, ha közbe nem vág:
- Oké, akkor lennél a párom?-nézett rám kérdően és egyben reménykedve
- Micsoda???-azt hiszem az állam hatalmasat koppant a földön, de úgy néztem a többieké is- És ezt mégis hogy gondolod????
- Logikusan, Te vagy a rendező, én pedig a fővédnök…Miért ne táncolhatnánk együtt?- úgy tűnt a kezdeti bizonytalansága teljesen elmúlt, most már sokkal magabiztosabb volt- Szerintem a többiek is osztják az ötletemet!- pillantott rájuk, akik hevesen bólogattak neki. Végülis volt ráció abban, amit mondott és ráadásul nem kellene átalakítanom a koreográfiát sem, de… Ajj, egyszer az az áldott jó szívem fog a sírba vinni:
- Tudod mit?Ha nincs más a B tervednek, akkor legyen!De előre szólok, hogy egyetlen aprócska beszólás és azt is megbánod, hogy valaha találkoztunk!
- Rendben van, akkor felőlem kezdhetjük…- lépett elém, majd átfogta a bal kezével a derekamat
- Jó, szóval akkor mindenki tartásba és akkor kezdjük az alaplépéseket!Figyeljetek, mert számolok:Egy-két-há-két-két-há!
Ezt gyakoroltuk majd negyed órán keresztül, amikorra is kellően mindenkinek agyontaposta a párja a lábát, úgyhogy úgy döntöttem, hogy egyenlőre felfüggesztem az oktatást és megpróbálom egyedül letáncolni a koreográfiát:
- Szóval először akkor vázolnám a dolgokat, ha valakinek bármiféle kérdése van, akkor csak kérdezzen bátran, vagy ha nem világos számára valami. Tehát: 2 oszlopban fogunk kezdeni, az egyikben a csajok, a másikban pedig a srácok fognak állni, de egymással szemben, ellenkező oldalon. Majd 2 ütemenként beforgunk a párunkkal együtt. Ezután 8 ütem alatt a két oszlop találkozik egymással, ugyanis alaplépésekkel pontosan egymással szembe fogunk érkezni.- és tovább folytattam, amit a többiek érdeklődően hallgattak..

3.rész

Sziasztok!

Végre sikerült meghoznom a folytit, remélem örültök neki:) Szeretnék kicsit több komit kérni, ami lehet negatív is... A következő rész 7 komment felett fog felkerülni, higyjétek el érdemes lesz minél több véleményt írnotok a 4. részért:)


Puszi!!!

Meré


3.rész

Miután jól kidühöngtem magamat, elindultam telefonálgatni, behívni a lehetséges szereplőket, valamint a jogtulajdonossal is folytattam egy igencsak fontos beszélgetést. Szerencsére semmiféle kifogása nem volt, így ezt a részét néhány fax és aláírás után már sikeresen le is tudhattam. Ugyanakkor a keringő oktatás szervezése már korántsem ment ilyen zökkenő- mentesen, mivel, mint kiderült mindenki igencsak elfoglalt a színházon belül és kívül egyaránt, ami komoly dilemmát okozott. Kényszer megoldásként azonban úgy döntöttem, hogy majd én megtanítok „Mr. Minden nő a lábaim előtt hever”-nek és társainak egy bécsi keringő koreográfiát, végülis anno tanultam táncolni és ezt a táncot kifejezetten szerettem. Na persze az már más kérdés, hogy mégis hogyan fogom túlélni az elkövetkezendő bő másfél hónapot, na de ilyen ez a szakma. Fél 1 környékén elkezdtek szállingózni a színészek, amíg én zenei alapok és kották után futkároztam, ám végülis pontosan 1 órakor elkezdődhetett az úgynevezett casting, amin minden meglepetés nélkül Robert is ott ült. Közel 2 órán keresztül hallgattuk meg a dalokat a potenciális jelöltektől, keresvén a legmegfelelőbb személyeket a darabban szereplő karakterek megformázására. Talán az egyik legfontosabb szereplő kiléte okozta a legnagyobb problémát:
- Szerintem ebben a kisfiúban semmi olyan nincs, ami megfogná a nézőket…- dőlt hátra a székében, immár a jelöltek fényképeit nézegetve Rob
- Én ezt nem így látom… Kevin nagyon tehetséges és rendkívül érzékeny gyerekszínész, ami véleményem szerint Kuksi eljátszásában még hasznára válhat. Nála jobb Kuksit nem találhatnánk, higgye el nekem …-magyaráztam lelkesen, ami úgy tűnt megtörte az eddig szinte mindenben belém kötő férfit
- Erre most mit mondjak? Sajnos maga jobban ismeri őket, szóval felőlem…- húzta meg a vállát
- Nem kértem az engedélyét, sem pedig a bele egyezését, félre értés ne essék…-vágtam egy grimaszt-Mint rendező, jogom van azokkal együtt dolgozni, akikkel szeretnék, csupán meghallgattam a véleményét…
- Azért némi beleszólásom van a dolgokba…- vetette közbe
- Igen, némi és ezen van a hangsúly… A sikeres együttműködésünk érdekében ne szóljon bele az én hatáskörömbe, ha kérhetem, Mr. Pattinson…
- Tudja mit?Ahogy akarja…-tárta szét a karjait- A bukás után legalább nem én leszek a hibás…
- Ez remek!Köszönöm a nagylelkűségét…-forgattam meg a szemeimet- Akkor ezzel meg is lennénk..- csuktam össze a mappát- Holnap reggel 8-tól próbálunk az énekteremben!
- És mi lesz a tánccal?
- Milyen tánccal???.... Jah, hogy azzal a tánccal!Azt 2-kor kezdjük, kérem mondja meg a kolleganőinek, hogy lapos cipőben jöjjenek…- indultam meg kifelé
- Várjon, csak nem azt akarja mondani, hogy azt is maga tanítja be????- ért utol
- De, sajnos… Jobb híján velem kell beérniük…
- Ez igazán remek!Mondja maga mindenhez ért???- sóhajtott
- Nem, de sok mindenhez kell a színházon belül értenem, még ha nem is nézné ezt ki belőlem… De most mennem kell, várnak már rám….-néztem az órámra
- A barátja?-kérdezte meg kapásból
- Mi köze hozzá????- kaptam fel a vizet
- Elnézést, nem akartam tolakodó lenni…- fülig vörösödött, szóval tényleg sajnálja, bár ez aligha von le bármit is a pofátlanságából
- Pedig sikerült… Na de mindegy is! Ha tudni akarja, akkor a barátnőm és a férje ma jött haza a nászútjukról és vacsorára várom őket… Elégedett, hogy tudja a progamomat?-ááá, nem ütöm meg!!!
- Nem, mert azt hittem, hogy a darab fogja lekötni minden idejét…na és persze a keringő koreográfia…- felelte cinikusan
- Elhiheti, hogy így is van… Azonban nekem is van magánéletem…Na de fogalmam sincs, hogy mindezt miért is mondom magának..-sóhajtottam- Holnap reggel találkozunk!Viszlát!-hagytam faképnél még mielőtt bármi mást is kérdezhetett vagy mondhatott volna. Így is késésben voltam már, Anna-ék érkezéséig még van 2 órám, de tekintve, hogy üres a hűtőm, eléggé nehézkes feladat vár rám, ami persze értük egyáltalán nem lehetetlen.
- Mr. Jack megtenne nekem egy szívességet?Kitűzné a Valahol Európában szereplőlistáját?Nekem rohannom kell bevásárolni…- nyújtottam felé a papírt
- Persze aranyom, menj csak a dolgodra nyugodtan!Ezt csak bízd rám!-mosolygott rám
- Nagyon köszönöm!Viszlát!- sietősen lépkedtem ki a színházból és már szidtam magamat rendesen, amiért nem autóval jöttem és majd cipekedhetek hazáig, de nem baj, egyszer kibírom. Negyed óra múlva már az egyik hipermarketben dobáltam a kosaramba a vacsihoz szükséges dolgokat. Rizottót fogok csinálni, tudom, hogy Anna mennyire szereti és Adam sem veti meg ezt az igazán finom ételt. Vettem egy üveg bort is, meg kell adni a módját a viszontlátásnak és ennyi amúgy sem árthat. Fél óra alatt haza értem a boltból, tehát valamivel több, mint 1 órám maradt, ami pontosan elég is lett. Sőt még átöltözni is maradt időm! Éppen letettem az utolsó evőeszközt is, amikor megszólalt a csengőm:
- Zoé!!!!-ugrott a nyakamba Anna, mihelyt kinyitottam az ajtót
- Hé, ennyire nem volt jó a nászút???- nevettem el magamat, na persze én is hasonló örömöt éreztem – Gyertek beljebb!
- Drágám, nekem is megengeded, hogy üdvözöljem Zoét?-simogatta meg a barátnőm hátát immár a férje
- Jajj persze, bocsi…- engedett el, hogy most Adam ölelhessen át
- Szia Adam! Szerencséd, hogy épségben haza hoztad Anna-t!
- Viccelsz?Miután életveszélyesen megfenyegettél?Ez volt a minimum…-nevettünk mindhárman
- Üljetek le, azonnal hozom a vacsit!Gondolom Cipruson nem volt rizottó…- kacsintottam, mire Anna szája ha lehet még szélesebbre húzódott
- Imádlak!!!- vigyorgott rám, mialatt leraktam elé az ínycsiklandozó ételt, majd ugyanígy tettem még kétszer:Adamnek és magamnak
- Na de most meséljetek!Hogy éreztétek magatokat?Na persze a piszkos részletektől kíméljetek meg…- fűztem hozzá, mert láttam ahogy pajkosan összenéztek
- Pedig azok a legizgalmasabbak- adott egy puszit Anna arcára Adam, amit hihetetlenül jó volt nézni. Lerítt róluk a szerelem, ez nem lehet kérdés. Innentől kezdve háromnegyed órán keresztül egymás szavába vágva mesélték el a legrészletesebben a Cipruson töltött napjaikat, kétségkívül remekül érezték magukat.
- Na de most te jössz Zoé!Halljuk mi történt veled az elmúlt 2 hétben!…
- Megkaptam egy darab rendezését-mondtam nemes egyszerűséggel, mire mindkettejük szeme kikeredett
- És ezt csak így mondod?????De hát ez nagyszerű!!!Gratulálok!!!- szinte kiabálta a barátnőm
- Köszi, bár eltudtam volna jobb kezdést is képzelni- köröztem az egyik ujjammal a boros poharam szélén
- Ezt hogy érted?-kérdezte kapásból Adam
- Ahogy mondom… Egy jótékonysági bálon mutatjuk majd be a darabot…
- És ez ekkora problémát jelent?
- Nem, dehogy!Félre értetek! A gond az, hogy a rendezvény fővédnöke egy nagyképű majom és vele kell együtt dolgoznom…
- Oh, hát ez így már tényleg nem hangzik a legjobban…- bólintott megértően Anna- Na és szabad tudnunk kicsoda is a fővédnök?
- Persze, végülis nem titok!Robert Pattinson az…- feleltem
- Hogy ki??????????????- mindkettejük álla rendesen leesett, na igen, én is ilyen arcot vághattam, amikor bemutatkozott.
Töviről hegyire elmeséltem nekik mindent, amitől kissé felszabadultam, jó volt végre megosztani a gondjaimat, vagyis a nagybetűs GONDomat:
- Zoé ennek a srácnak te tetszel!- jegyezte meg a beszámolóm a végén Adam, mire majdnem kiköptem a boromat
- Jó vicc!-prüszköltem
- Én ezt komolyan mondtam, figyelj azok alapján, amit elmondtál ez egyértelmű… -vajon Cipruson mit ehettek vagy ihattak????
- Adam!Ki nem állhatjuk egymást!
- És? Majd meglátod, hogy nekem lesz igazam…-mosolygott szélesen
Egy percig nem hittem el Adam szavait, teljességgel abszurdnak tűnt az egész elmélete, így gyorsan másra terelődött szó. Este 10 körül már kellőképpen fáradtak voltunk, így nem sokkal később elmentek haza, én pedig gyorsan elpakoltam, majd egy zuhany után bedőltem az ágyamba és reggel fél 7-ig fel sem ébredtem.

2.rész

Sziasztok!

Köszönöm a dicsérő szavakat, jól esnek:) Sajnos önhibámból kívül nem tudtam eddigi új részt felrakni, és még 1 hétig körülbelül elég ritkán fogok tudni jelentkezni, de azért nagyon várom a kritikákat. Remélem miután kiderül a fővédnök személye, továbbra is érdeklődni fogtok a folytatás iránt:) Kommenteknek nagyon örülnék:P


Puszi!!!!

Meré
2.rész

Reggel 8 körül ébredtem fel, teljesen kipihenten. Nem is tudom megmondani mikor aludtam 4 óránál többet, így szokatlanul gyorsan sikerült úgymond összeszednem magamat. Először lezuhanyoztam, majd hosszas vacilálás után felhúztam a fehér szatén csőnadrágomat és egy fekete bővebb ujjú felsőt, legfontosabb az első benyomás, legalábbis szerintem. Ehhez az összeállításomhoz pont passzolt a fekete cipőm, valamint egy enyhébb smink is, amit gyorsan meg is csináltam. A hajamat összefogtam, amitől kissé komolyabbnak éreztem magam, így nem volt más hátra, mint felkapni a kistáskámat, mivel a reggelizés nálam az utóbbi időben mindig kimaradt és ez most sem volt másképp, amúgy sem bírtam volna enni egy falatot sem. Sétálva indultam el életem eddigi legnagyobb kihívásának megbeszélésére. Alig 20 perc alatt érkeztem meg a Londonra koránt sem jellemző ragyogó napsütésben, amitől még a hangulatom is sokkal jobb volt, mint amire számítottam.
- Jó reggelt Mr. Jack!- köszöntöttem mosolyogva a portás bácsit, aki már jócskán benne volt a korban, de rettentően fiatalosnak tűnt, ráadásul mindenki nagyon szerette
- Jó reggelt kedveském! Még volt 5 perced arra, hogy ide érj, csak nem az izgalom hozott előbb?- kérdezte kedves mosollyal az arcán
- Ami azt illeti, tényleg izgulok egy kicsit… de psszt!Erről kérem ne szóljon senkinek!
- A kettőnk titka marad, megígérhetem-kacsintott rám- na de most már menj, a fővédnök úr már megérkezett egy pár perce, az igazgató úr irodájában vannak…
- Oh, akkor már megyek is és köszönöm!
- Semmiség, egy kalappal!- válaszként még visszamosolyogtam rá, majd felballagtam az irodába.
- Jó reggelt Zoé!- szólított meg Julie, Peter titkárnője- A főnök már vár!
- Jó reggelt!Akkor nem is várakoztatom tovább…- indultam el az iroda ajtaja elé, hogy bekopogjak rajta
- Zoé!
- Hm?-néztem vissza Julie-ra
- Iszonyat helyes pasi ám!- vigyorgott rám, ám mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mégis kiről beszél meghallottam az „Igen” szócskát, így hát benyitottam a szobába
- Áh, Zoé!Pontos, mint mindig…- bólintott egyet Peter- Jöjjön csak beljebb!-intett a kezével
- Jó reggelt!-mosolyogtam- Igyekszem…
- Engedje meg, hogy bemutassam magának a darab és egyben a jótékonysági bál fővédnökét-állt fel, mialatt a velem eddig háttal ülő, minden bizonnyal férfi is felemelkedett a székéből:
- Robert Pattinson, nagyon örvendek-nyújtotta felém a kezét a férfi szívélyes mosollyal az arcán, miközben én köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől. Most ugye ez csak egy vicc???Semmiképp sem lehet komoly, valahol biztos van elrejtve egy kamera…
- Zoé Shannon, én is örülök- eszméltem fel, talán mégse kellene, ha komplett idiótának tűnnék elsőre, bár a bamba vigyorom miatt ez még így is komolyan esélyes
- És mikor jön a rendező? Gondolom az asszisztense megtudja ezt mondani…- kapásból lefagyott az arcomról a mosoly, ahogy nagy komolyan kimondta ezeket a mondatait és tanácstalanul már - már segélykérően ránéztem a főnökömre
- Mr. Pattinson, Miss Shannon lenne a rendező…- mutatott rám Peter, mire kikerekedtek Robert szemei, majd két másodpercre rá elnevette magát
- Ez jó vicc volt!Majdnem el is hittem!Még hogy egy ilyen fiatal nő legyen a darab rendezője, hát az teljességgel ki van zárva…Remek kis tréfa volt, azonban azt meg kell hagyni…
- Ami azt illeti, ez nem vicc volt!Én vagyok a rendező!-húztam ki magamat jelzés képpen, kissé felbosszantott a reakciója
- Az teljességgel ki van zárva!Nekem egy profit ígértek- nézett dühösen Peter-re, aki azonban állta a tekintetét:
- Biztosíthatom, hogy a hölgy teljes mértékkel profi, én magam voltam a tanítója… Rendkívül tehetséges és talpra esett, bízzon benne nyugodtan!
- Bízom a teljes bukásban…- jegyezte meg cinikusan a férfi, ahogy végig nézett rajtam- hát ez aztán csodás lesz, ekkora egy barmot!Na de majd én megmutatom neki!
- Attól nem kell tartania Mr. Pattinson… Sose buktam még el semmiben, ebben sem fogok- próbáltam a lehető legkedvesebben megszólalni, de csakis az igazgató jelenléte miatt, különben már rég kiosztottam volna
- Oh, hát ez rendkívül megnyugtató, kedves Zora…- mosolygott rám gúnyosan
- Zoé…-javítottam ki illedelmesen- de semmi gond, lesz elég ideje megjegyeznie a nevemet Mr. Pattinson
- Nos, elnézést, de nekem mennem kell az énekterembe…- szólt közbe Peter, igen, szerintem is az lesz a legjobb, ha elmegy, nem kell feltétlenül látnia, ahogy elevenen megnyúzom ezt a felfuvalkodott, öntelt majmot- Azt hiszem innentől kezdve meglesznek ketten is, de ha bármilyen probléma lépne fel vagy segítségre lenne szükségük, akkor bármikor megtalálnak itt!- persze, hogy megleszünk, a kérdés csupán annyi, hogy hogyan
- Köszönjük igazgató úr!Akkor szerintem beülnénk a próbaterembe, azt hiszem az most szabad…- néztem rá Peterre
- Igen, ott nyugodtan megbeszélhetik az elképzeléseiket…-bólintott a főnök az ötletemre
- Akkor szerintem mehetünk is!Kérem kövessen Mr. Pattinson!- jelentettem ki ellentmondást nem tűrően és meg is indultam kifelé. Egy percre sem néztem hátra, de a léptek zajából ítélve követett a próbaterembe, csak próbált volna nem utána jönni!:
- Foglaljon helyet!-mutattam egy székre, én pedig leültem vele szemben, ahogy bementünk a terembe. Próbáltam nagyon koncentrálni a feladatomra, ezért a legbájosabb modoromat elővéve megszólaltam:
- Először is talán az lenne a legjobb, ha elmondaná milyen elképzelései vannak a darabbal és a bállal kapcsolatban, úgy lenne valami kiindulópont számomra…
- Még szerencse, hogy konkrét darabbal jöttem, így legalább nem kell a szájába rágnom a dolgokat! Ennyit a profizmusáról!-forgatta meg a szemeit
- Na jó, akkor először is tisztázzunk valamit!Attól, hogy fiatal vagyok, jah és persze nő, ahogy volt szíves megállapítani, nem vagyok egy idióta pancser, és ezt jó lesz, ha megjegyzi, mert nagyon nem szeretem, ha valaki ilyen lekezelő stílusban beszél és bánik velem…- „vágtam” hozzá a szavakat dühösen, de egyszerűen irritált ez a nagyképű stílusa, nem bírtam tovább magamba tartani a dolgokat
- Rendben van, de csak, hogy tudja, én sem vagyok teljesen hülye..Pontosan tudom, hogy miért is maga kapta meg a rendezést…-nézett rám mindent tudóan
- Oh, na ne mondja?!És mégis miért?-esküszöm viszket tőle a tenyerem
- Azért mert mint sok más nő, maga is odavan azért a nyálas Edwardért és így értem is…- ilyenkor vajon hallja magát????
- Tessék??????Maga komolyan azt hiszi, hogy azért én rendezem ezt a nyavalyás darabot a rendezvényre, mert odavagyok magáért???- jobb lesz, ha nem mondom ki, amit ebben a pillanatban gondolok erről a…
- Miért?Talán nem így van?-tárta szét a karjait flegmán
- Hát nem, ha tudni akarja…- le kell törnöm egy kicsit a szarvából- Fogalmam nem volt arról, hogy maga a fővédnök!-ekkora idiótát!!!- De mondja, komolyan azt hiszi, hogy az összes nő a lábai előtt hever???Mert akkor fel kell, hogy világosítsam arról, hogy óriási tévedésben él…Mégcsak nem is izgat, hogy kicsoda, de azt már látom, hogy eléggé elvan szállva magától…- és akkor még enyhén is fogalmaztam
- Úgy gondolja?-húzta fel a szemöldökét
- Nem, ezt tudom, de hagyjuk az egészet!-fújtam egyet dühösen- Inkább térjünk a lényegre!Melyik darabot akarja?- ha még egy percig másról kellene vele beszélnem tuti kitekerném a nyakát
- Nem is ismer…de igaza van, minél előbb végzünk annál jobb.. A Valahol Európábant szeretném a jótékonysági estre…
- Valahol Európában-t? Érdekes választás…-tűnődtem hangosan, én azt gondoltam, hogy valami vidámabb történet talán alkalmasabb lenne, de ha ő ezt akarja.
- Megkérhetem, hogy ne minősítse a darab választásomat? – vágott a mondandómba
- Persze, ha talán végig hallgatna-vágtam egy fintort- ugyanis azt akartam mondani, hogy de rajtam nem fog múlni, még délután kiosztom a szerepeket az idő rövidsége miatt…
- Rendben, de én is szeretnék jelen lenni… Sőt az összes próbán és minden ezzel kapcsolatos eseményen…- nézett rám komolyan
- Felőlem-húztam meg a vállamat- Ha nincs más dolga, ellenőrizzen nyugodtan…
- Nincs más dolgom, ne aggódjon…- fonta össze a karjait maga előtt
- Nincs okom aggódni… De ha most megbocsájt el kell mennem elintézni néhány aminisztratív feladatot a darabbal kapcsolatban…-valakinek ugye dolgoznia is kell
- Persze, csak még valami!
- Ne kíméljen…- torpantam meg
- Egy nyitótáncot szeretnék az utána levő bálra, megoldható?
- Természetesen....Keringő?- oké, szerintem kezdek túllépni a színházi rendezőségen
- Igen, bécsi keringőre gondoltam…- hurrá, egy angol minek akar bécsi keringőzni???
- Rendben, akkor ezt is elintézem…- néha még saját magamat is megtudom lepni-Mikor szeretné kezdeni a próbákat?- csak normálisan
- A táncét holnap…A kollegáim akkortól érnek rá…
- Jó, akkor beszélek a koreográfusunkkal, 1 óra felé pedig kezdem a castingot…
- Akkor addigra vissza jövök!
- Jó, addig is viszlát!- mentem ki a teremből eléggé feldúlt állapotban.
Oh, hogy az a bánom is én mi csapna ebbe a beképzelt majomba!!! Mégis mit képzel ez magáról???? De majd én megmutatom neki! Vért fog izzadni azzal a nyavalyás keringővel, azt garantálhatom!