13.

Sziasztok! :)

Hát újra itt vagyunk Szaszával, meghoztuk a soron következő részt! :)

"Köszönjük a kommenteket, válaszolni fogunk rájuk, de ennél egy kicsit többre számítottunk. Legközelebb talán jobban igyekeznénk, ha többen írnák le a véleményüket.
Újabb közös munka eredményét olvashatjátok, Enjoy! :)"

Puszilunk Mindenkit! :)

Szasza&Meré



Ian szemszög

- Eressz, de sürgősen! - lökött el magától Rob.
- Baromira elegem van abból, hogy zaklatsz minket! Nem veszed észre, hogy tönkretetted Zoét? Nem azért van bent a kórházba, mert Tőled terhes, te szerencsétlen! - magyaráztam neki félhangosan, mert nem akartam kiabálni.
- Akkor miért? - ráncolta össze a homlokát.
- Mert idegösszeroppanása volt. Kimerült az utóbbi időkben. Figyelj, gyere velem és letudjuk egyszer s mindenkorra ezt a terhes, nem terhes témát. Csináltak tesztet. - indultam meg a nővérpult felé.
- Mitől vagy annyira biztos a dolgodban? – lépdelt mellettem.
- Én bízok benne, veled ellentétben. – néztem rá sokatmondóan. A pult mögött a tegnap esti nővérke állt, így biztos lehettem abban, hogy ismét segítségemre lesz. – Elnézést!- szólítottam meg kedvesen.
- Igen, uram? Uraim?- akadtak fent egy pillanatra a szemöldökei, de szinte azonnal rendezte az arcvonásait. – Miben segíthetek?
- Azt szeretném kérdezni, hogy Zoé Shannon teszteredményei megérkeztek már? – próbáltam elővenni a legnyájasabb mosolyom, ugyanis tudtam, hogy nem éppen szabályszerű erről beszélnie, ahogy a teszt sem volt az.
- Nem adhatok ki információt, nagyon sajnálom. – húzta össze magát.
- Ezt most komolyan mondja?!- kezdett el vele üvöltözni Robert. – Mi olyan rohadt nehéz ebben? Csak felbír állni és megnézni a papírokat, vagy nem ezért fizetik?!
- Uram, a szabályok megkötik a kezemet. – tárta szét kissé kétségbe esetten a karjait a lány.
- Hé, Rob!Csillapodj!- vágtam rá egy grimaszt. – Nem kell a műsor!- tekintettem körbe. – A hölgy csak a munkáját végzi, méghozzá nagyon is jól. Gondolj a sajtóra.
- Leszarom a sajtót! Eszednél vagy?!Vagy ez is csak valami olcsó kis trükk? Így akarjátok eltusolni, hogy terhes? Vagy, hogy esetleg abortusz miatt van itt?! – ebben a pillanatban kezdtem elgondolkozni Robert Pattinson épelméjűségében. Kíváncsi lennék, hogy ha a sok visítozó kamasz lány most látná, akkor is ennyire rajonganának érte? Ezt nagyon kétlem, de sose lehet tudni. Zoé is szerette ezt a tulkot.
- Figyeljen - gondolkodtam el, hogy hogyan szólítsam, majd megláttam a névtábláját - Sharon. Eddig is nagyon kedves volt. Ez lesz az utolsó kérésem.- majd elővettem a hivatalos Damon Salvatore lehengerlő mosolya stílust és a nagyobb hatás érdekében még bele is túrtam a hajamba. Hiába, ez mindig bejön.
- Hát... - sóhajtott és nyelt egy nagyot Sharon - végülis belenézhetek. Csak apró kis leselkedés, abból talán nem lehet semmi bajunk. - mosolygott zavartan és elsomfordált hátra egy ajtó mögé.
- Szánalmas, hogy ennek van, aki bedől. - pufogott mellettem.
- Inkább az, hogy van, aki a te süket dumádat beveszi. - morogtam.
- Chh.. azért azt ne felejtsük el, hogy Zoé az én barátnőm volt először. - grimaszolt.
- De hála istennek megjött az esze. Mára már felnőtt, érett nőként rájött, hogy nincs szüksége a tinik bálványára. Hiába..ahogy átlépi egy nő a bűvös huszonegyet, elmúlik a Pattinson-féle varázs. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Ha az érettség első jelei között az szerepel, hogy Somerhalder-féle lázban égnek a nők, akkor nagyon csúnya világot élünk, már meg ne haragudj. - mosolygott most ő rám negédesen.
- Sugárzik belőled az értelem Pattinson. Magadtól mondod el a szöveged vagy van külön neked fent tartott súgó embered? Nem igazán nézek ki belőled többet. - néztem rajta végig ártatlanul pislogva.
- Ne aggódj nekem még jó a memóriám, de nem csodálkoznék, ha neked szükséged lenne egyre. Tudod, a korral jár ez is, mint a hajhullás is. Néztél mostanában tükörbe? - időzött el a tekintete a hajamon. A seggfej, nekem tuti, hogy nem hullik a hajam.. Meg milyen korral?
- Tudod kettőnk között az a legnagyobb különbség Pattinson, hogy míg nekem jól áll 32 évesen, hogy kopaszodom - megjegyzem csak szerinted - neked marhára nem fog jól állni az a sörhas, amit már most elkezdtél növeszteni. - fontam keresztbe a karjaimat és jól megnéztem a hasát. Határozottan láttam a jeleit a túlzott sörfogyasztásnak.
- Igazából... - kezdett bele, de visszaért a nővér és ránk nézett. Biztosra vettem a nézésből, hogy látszódott Rob és köztem a feszültség.
- Megtaláltam. - mosolygott félszegen, mire mind a ketten elővettük a kedvesebbik arcunkat és felé fordultunk.
- Megtudhatnánk, hogy mit sikerült kiderítenie Sharon? - mosolygott rá Rob. A szemét, most meg eljátssza a kedves, megértő Pattinsont. Ezt a nővért én puhítottam meg, nem fogja learatni a babérokat.
- Hát... - vett mély levegőt és ábrándozva nézett Robra, aki rám villantott egy "én megmondtam, hogy elájulnak tőlem a nők" -féle lenéző nézést.
- Sharon? - hajoltam hozzá közelebb. - Árulja el nekünk, amit megtudott. - kacsintottam rá, mire Robert megköszörülte a torkát és halkan felnevetett.
- Per-per-persze. - dadogta és eltátotta száját.
- Uraim, befejeznék végre a kisded játékaikat a dolgozónkkal? - hallottam meg egy szigorú hangot, amitől azonnal felegyenesedtem. - Ha bármiféle hatalmi harcot szeretnének vívni, azt kérem ne az én műszakomba, az én dolgozóimmal tegyék. Sharon, nincs dolgod? Adjak? - lépett a pult mögé egy idősebb nő. Mind a ketten meghúztuk magunkat Robbal és kisgyermeki ártatlansággal pislogtunk a nő felé.
- Ő... - tátogtam, mint egy hal, mert fogalmam sincs, hogy mit kéne mondanom. - Igazából mi egy eredményre lennénk kíváncsiak és Sharon nővér volt olyan kedves és megnézte nekünk. - eresztettem el egy óvatos mosolyt.
- Nekem ne vigyorogjon itt Mr. Somerhalder, nem fog megvásárolni vele. - teremtett le, mire Robert hangosan felröhögött. - Maga még annyira se Mr. Pattinson, szóval jobb, ha befejezi a kárörvendést. - ezen meg én röhögtem. - A vizsgálati eredményeket meg csak a doktor úr mondhatja meg, és csak a betegnek. Téma lezárva. - szűkítette össze a szemeit, hogy nyomatékosítsa a mondandóját.
- Kate! - hallottunk egy férfihangot. - Kate, kérem keresse elő nekem Zoé Shannon vizsgálati eredményeit. - lépett mellénk Zoé orvosa.
- Azonnal doktor úr. - bólintott a szigorú nővér és hátra ment. Oké, most vagy soha kellene eltűnni, mert balhé lesz a terhességi teszt miatt.
- Áh, Mr. Somerhalder! Jó reggelt!- nyújtotta felém kezét az orvos, amikor észrevett, így el kellett fogadnom az üdvözlését. A menekülésnek lőttek. – Egész éjjel itt volt?
- Jó reggelt, doktor úr! Igen, itt voltam. Nem akartam magára hagyni a barátnőmet.
- Ez szép gesztus. – bólintott mosolyogva.
- Jah, gyönyörű. – hörkent fel Robert.
- Parancsol? – nézett felé kérdően az orvos.
- Semmi, semmi. Csupán nem azért vagyok itt, hogy Ian bájolgását hallgassam. Engem a teszt eredményei érdekelnének. Pontosabban egyetlen teszté. – nézett az orvosra.
- És pedig?- szűkítette össze a szemeit. – Maga meg egyébként kicsoda?- jéééé, van ember a Földön, aki nem ismeri fel Pattinsont??? Hát ez még nekem is új. Egy kárörvendő mosolyt küldtem felé.
- Zoé volt barátja, Robert Pattinson. – mutatkozott be neki.
- Áh, szóval maga az a töketlen vámpír, aki három filmen keresztül készül a szűzessége elvesztésére?- ekkor robbant ki belőlem a röhögés. Imádom ezt a pasit. Láttam, ahogy Rob feje a szivárvány minden színében elkezd sorban pompázni. Legjobban a lila állt neki, kétségtelenül. – Elnézést, nem akartam megsérteni. Csak a lányom nagy rajongó és heti kétszer maratont tart a filmekből.– szabadkozott a doki. – Miben segíthetek Önnek, Mr. Pattinson?
- Arra az igen egyszerű kérdésre szeretnék hónapok óta választ kapni, hogy a volt barátnőm terhes-e a gyerekemmel. Megtudhatnám végre? – toporgott türelmetlenül.
- Öhm, nézze Mr.
- Tessék doktor úr! Itt vannak a leletek! – jelent meg Kate nővér a mappával a kezében, amit rögtön á tnyújtott az orvos kezébe.
- Köszönöm Kate! Hol is tartottunk? Jah igen, persze, az eredmények. – tette fel a szemüvegét. – Sajnálom, de én nem… ez különös. – ráncolta meg a homlokát. Azt hiszem, ő már tudja, amit én csak sejtek.
- Mi az doki, mi az eredmény? – lelkesült be Rob azonnal, miközben az én arcizmaim kissé megfeszültek. Bízom Zoéban, ez nem kérdés, de akkor is. Itt az ideje, hogy kiderüljön az igazság.
- Semmi. Mármint én nem emlékszem, hogy kértem volna terhességi vizsgálatot, miután majdnem teljesen biztosan idegi eredetű volt a kisasszony rosszulléte. – nézett rám sokat tudóan. Kezdtem elszégyellni magamat.
- Szóval akkor nincs teszt?- kelt ki magából ez az ökör. Az értő szövegértés neki vajon smafu volna?
- De, teszt az van. – bólogatott bőszen az orvos.
- Akkor meg mi nincs? – kérdezett vissza értetlenül.
- Gyerek, na kérem Mr. Pattinson, gyerek az nincs. – mutatta felé a lapot, amin a negatív eredmény szerepelt. Hál’istennek!
- Az lehetetlen. – tépte ki a papírt a doktor kezei közül elhűlve.
- Pedig de, Miss Shannon nem terhes. Ez egyértelmű.
- Na de az ájulásai!- ellenkezett tovább.
- Kizárólag idegi alapúak, amiket a többi eredmény is alátámaszt. Sajnálom, ha csalódást okoztam. – vette vissza a kezéből a papírt.
- És akkor most mi a teendő, doktor úr? – érdeklődtem meg Zoé állapotát. Pattinson nyomora korántsem érdekelt.
- Nos, ezt szerintem Zoéval együtt kellene megbeszélnünk. Mi lenne, ha meglátogatnánk?
- Rendben, menjünk. – indultam meg a dokival együtt, ott hagyva a leforrázott Robertet. Mikor már kellően hallótávolságon voltunk, úgy éreztem muszáj elnézést kérnem.
- Doktor úr, nagyon sajnálom ezt a terhességi tesztes dolgot. Semmi jogom nem volt hozzá.
- Nos, ami azt illeti, tényleg nem volt túl szabályos a dolog. Ugyanakkor el tudom képzelni az indítékait, amik erre a szabályszegésre sarkallták. A volt barát mindig kényes téma.
- Igen, az. – bólintottam. – Nem tudtam már mit kitalálni. Zoé állandó feszültségben élt ez miatt is.
- Ne magyarázkodjon nekem fiatalember, én is voltam annyi idős, mint maga. No meg persze szerelmes is. – kacsintott rám. – De mindenesetre meg kell kérnem, hogy vonzerejét legközelebb ne a kórházi alkalmazottakon kamatoztassa. – vigyorgott rám.
- Ezt megígérhetem. És köszönöm! – veregettem kicsit hátba. – De arról fogalmam sincs, hogyan mondjam el ezt neki. – tűnődtem hangosan.
- Ha szabad javasolnom, Mr. Somerhalder, ezt inkább ne tegye a barátnője érdekében. Úgy gondolom, hogy épp elég dolog érte mostanában, ne tegyen rá még egy lapáttal, ha nem muszáj. Én egy szót sem fogok neki mondani arról, hogy ki is kérte a tesztet.
- Ezt komolyan mondja? – kerekedtek ki a szemeim. – Úgy értem, tényleg nem árulnál el, hogy nem maga volt, aki terhességi vizsgálatot kért?
- Nem. – bólintott. – A beteg érdekében, természetesen. – nyitott be Zoé szobájába, még csak megköszönni sem volt időm.


Zoé szemszög

Azt hittem már, hogy örök életemre egyedül maradok ebben a nyamvadt kórházi szobában. Rettentően ideges voltam attól, ahogy Ian szó szerint kicibálta innen Robertet, valami tesztet emlegetve. Oké, nem vagyok hülye, nyilván terhességi tesztről volt szó. De akkor sem értem, hogy már megint hogyan lyukadtunk itt ki Robbal. Hjajj, de unom már ezt a témát! A legjobb lesz, ha én magam nézek utána a dolgoknak. – kezdtem el kitépkedni magamból az infúziós csöveket, ám pechemre elkezdett mellettem sípolni az a vacak masina, ráadásul a doki és Ian is ugyanezt a percet választották arra, hogy felbukkanjanak. Végülis ideje volt már.
- Miss Shannon, maga meg mit művel? – botránkozott meg az orvos, ahogy megpillantotta, hogy fél lábbal már a földön állok.
- Zoé, mit csinálsz?!- termett mellettem aggódó arckifejezéssel Ian, és visszatuszkolt az ágyamba.
- Haza akarok menni. – feleltem nemes egyszerűséggel.
- Ma éjjel még bent tartjuk megfigyelésen, reggel pedig haza mehet kisasszony. Legyen türelmes. A szervezete jelezte, hogy nem bírja a tempóját. És ez nem tréfadolog, vegye komolyan. – dorgált meg az orvos. Tisztára, mint valami taknyos kölyköt.
- Nincsen semmi bajom. – morogtam az orrom alatt, mire Ian csak égnek emelte a tekintetét.
- Zoé, ezt maga se gondolja komolyan, ugye?- mérte meg a pulzusom a doki szúrós szemekkel. – Ne legyen már gyerek!
- Jó. – fújtam ki a levegőt. - Bár mostanában úgyis mindenki a felnövést javasolja. – küldtem egy grimaszt Ian felé. Határozottan elegem volt abból, hogy mindenki gyerekesnek titulál. Elvégre már elmúltam 22 éves!
- Van, aki vigyázzon magára pár napig?
- Minek is? – fészkelődtem az ágyamon.
- Jó lenne, ha valaki figyelne arra, hogy ne izgassa fel túlságosan magát.
- Doktor úr! Egy színházi próbafolyamat elején ez nem túl lehetséges! Ráadásul. – akartam volna tovább mondani az ellenérveimet.
- Szívem, a doktor úrnak igaza van! Nekem vissza kell mennem holnap este forgatni, akármennyire is melletted szeretnék maradni. Nem örülnék neki, ha egyedül maradnál.
- Azt hiszem, hogy ezt meg tudják beszélni kettesben is. – vette elő a csipogóját az orvos. – Nekem most mennem kell. Később még benézek. – sietett ki a kórteremből, így már tényleg csak ketten maradtunk Iannel.
- Ian, nem kell mellém ápoló. Nem vagyok beteg. Csupán kiborultam az elmúlt napoktól. Ebben pedig mindketten tudjuk, hogy neked is szereped volt. – nem szerettem volna vádaskodni, de szőnyeg alá söpörni sem a problémákat. Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Tisztáznunk kell, hogy van-e értelme folytatnunk ezt a kapcsolatot.
- Tudom Zoé, és nagyon sajnálom. Hidd el, hogy ha még egyszer kezdhetném, akkor csak felhívnálak. De ezt most elszúrtam. Nem fogok mentségeket keresni, tudod, hogy az nem az én stílusom. Beismerem, ha elbaszok valamit, mert hiszem, hogy az őszinteség mindennél fontosabb egy kapcsolatban. Nézd kicsim, nem mondom, hogy tökéletes vagyok, sok hibám van, igen. – hogy nyomatékosítsa a szavait, bólintott rá egyet. – Amikor megláttam a közös képeiteket Robbal, akkor elpattant bennem valami, aminek nem lett volna szabad. Szégyellem is magam, amiért úgy viselkedtem, mint egy kamasz, de elöntött a féltékenység és úgy éreztem muszáj ide jönnöm. Bíznom kellett volna benned eléggé ahhoz, hogy ne repüljek ide. De én ezt nem tettem meg. – fogta meg a kezemet gyengéden. Egy szó nem jött ki a torkomon, annyira meglepődtem a „kitörésén.” Dühösnek kellene rá lennem, igen, amiért nem bízott bennem eléggé. – Sajnálom, hogy ilyen idióta vagyok, de szeretlek Zoé. Sose gondoltam volna, hogy én valaha is küzdeni fogok egy nőért és most mégis. Mindenki azt hiszi, hogy nekem mennyire egyszerű és talán ezt én is elhittem egy kicsit. Most már azonban tudom, hogy ez egyáltalán nincs így. – erre csak halványan mosolyogni tudtam. – Meg tudsz nekem bocsátani?- nézett rám kérlelő tekintettel.
- És mi van Natalie-val? – hiszen én nem azért haragszom rá, amiért ide jött. Az újságcikk tette fel az „i”-re a pontot nálam, ez biztos.
- Tudom, hogy nincs jogom ezt kérni, de bízz bennem, kérlek! Zoé, én soha nem adtam neki gyűrűt és eszem ágában sem volt. Elhiszed ezt nekem? – csak bele kellett néznem a szemeibe és tudtam a választ. Hülyén hangzik, de így van. Tudtam, hogy nem hazudik nekem.
- Elhiszem, Ian. – suttogtam. – Bízom benned. Nem érdekel az újságcikk, csak mi.
- El se hiszed, hogy mennyire örülök, hogy ezt mondod. – nyomott egy csókot a kezemre. – Esküszöm, hogy leállítom Natalie-t. Még nem tudom hogyan, de meg fogom találni a módját, hogy békén hagyjon bennünket.
- Hé, drágám! Ne adj neki okot a támadásra. Hagyd békén a kedvemért. Nem kell több cirkusz.
- Ahogy akarod. De félek, hogy nem ez volt az utolsó nyilatkozata.
- Minden bizonnyal. – biccentettem.- De ha hergeled, csak annál rosszabb lesz. Egyszer majd csak megunja a dolgot.
- Jó. – vett egy mély levegőt. – Koncentráljunk rád. Szeretném, ha Tom vigyázna rád pár napig. Nyugodtabb lennék, ha veled lenne. Rob miatt is. Ki tudja, hogy mennyire törődött bele abba, hogy nem teszed apává. – húzta el a száját szem forgatva.
- Hjajj Ian, oké. Ha ez megnyugtat, akkor hívd fel a bátyámat. – sóhajtottam fel.
- Helyes. – nyomott egy puszit az arcomra, mielőtt tárcsázta volna Tomot. Konkrétan 3 mondatot mondott neki arról, hogy kórházban vagyok és máris megbeszéltek mindent. A pasik telefonszokásai egészen mások azt hiszem.
- A legelső géppel ide jön. – vigyorgott rám elégedetten és megkönnyebbülten mialatt leült az ágyam szélére.
- Mindjárt gondoltam. Ő Tom, nem lehet visszatartani. – mosolyogva fogtam meg Ian kezét.
- Persze, hogy nem. A bátyád, csupa nagybetűvel. – simított végig az arcomon.
- Az, szerencsés vagyok. – bólogattam boldogan.