Jövő 2.

Sziasztok!

Nagyon köszönöm Szaszámnak és Csibimoon-nak a bíztató sorokat! :)
Cserébe meg is hoztam a folytatást:)

Jó olvasást hozzá!:) Véleményeket most is várom:D

Puszi!

Meré


Az afterparty-ra már nagyon jókedvűen érkeztünk meg, köszönhetően a sorozat valódi díj esőjének. Minden oka megvolt a stábnak, hogy ennyire vidámak legyenek, ez a hangulat pedig nagyon könnyen átragadt rám is, így minden eddigi szorongásomat félre téve lépkedtem Ian-nel kézen fogva, egy széles mosollyal az arcomon. Hihetetlen boldogsággal töltött el, hogy szerelmem és barátai ennyi elismerést kaptak. Egy karaoke bárba mentünk, ami már zsúfolásig tele volt a hírességekkel és az újságírókkal egyaránt.
- Ott a mi asztalunk!- törte az utat Paul magabiztosan egy elég terjedelmes asztal felé, ami mellett kényelmes bőrfotelek vártak minket. Először mindenki elfoglalta a helyét, majd a srácok elindultak egy kis innivalóért.
- A kedvenc koktélod. – tette le elém a Mojitót Ian egy puszi kíséretében.
- Egy angyal vagy. – viszonoztam pusziját, mire a többiekből egyszerre tört ki a nevetés, de annyira, hogy hirtelen mindenki a mi asztalunk felé fordult. Így a helyzet kissé kényelmetlenné vált, de próbáltam nem tudomást venni a bámészkodókról.
- Most mi van? Én ilyen kettős személyiség vagyok. – vigyorgott kajánul szerelmem, mielőtt megcsókolt volna.
- Jah, angyal az ördögök között maximum. – veregette hátba még mindig nevetgélve Paul.
- Mondja ezt az, aki blöki vérrel táplálkozik. – „vágott” vissza neki vigyorogva Ian.
- Zoé, nincs kedved egy kis karaoke-hoz?Amíg a srácok szétzrikálják egymást?- nézett rám boci szemekkel Nina és Katerina.
- Hát.- húztam a számat.
- Na, légyszi. Csak egyetlen számot.
- Muszáj ilyen kellemetlen helyzetbe hoznom Ian-t? – próbáltam minél jobban érvelni.
- Miről beszélsz életem? – kérdőn nézett rám az érintett személy.
- Holnap minden újság a fals hangú barátnőddel lesz tele, nem gondolod? – nevettem.
- Na, sipirc a színpadra. – adott egy bátorító csókot. – Csajok, húzzátok magatok után!
- Értettük! Na gyere ! – karon ragadtak és már nem volt menekülés számomra.
- Hé, csajok, csak lassan! A színpad nem szalad el.– már én is velük egyet nevettem, bár bevallom semmi kedvem nem volt ennyi ember előtt nyilvánosan beégni, de hát ez az én formám. Nina, ahogy elhaladtunk a keverő pult mellett, máris közölte: Beyoncé: Single Ladies!
- Oh, jajj nekem! – de már nem volt visszaút, már a színpadra lépkedtünk fel mindhárman:
- Hármunk közül neked van a legjobb hangod, állj középre, légy 3 percre Beyoncé. – tolt előre Katerina.
- Hogy mi???- kerekedtek ki a szemeim, ez még viccnek is rossz!
- Jól hallottad! A koreográfiát tudod, ugye? – kérdezte Kat.
- Öhm, sokszor láttam a Glee-nek azt a részét. – gondolkoztam el egy pillanatra.
- Akkor csak semmi pánik. Táncolunk veled. – vigyorgott rám Nina.
- Na de. – próbáltam volna kifejezni nem tetszésemet, de a konferanszé belém fojtotta a szót.
- Akkor lássuk a színpadon a Vámpírnaplók gyönyörű Elenáját és bosziját, valamint Ian szintén szépséges barátnőjét. Nina, Katherina és Zoé, tiétek a színpad! – konferált fel minket a srác.
- Utállak Titeket. – sziszegtem.
- Túléljük. – vigyorogtak, majd elkezdtek a színpad közepe felé tolni. A közönség hatalmas tapssal fogadott minket, kivéve egy társaságot, az Alkonyat szereplői rezzenéstelen arccal vizslattak bennünket. Ezen nem volt időm jobban elgondolkozni, ugyanis felcsendültek Beyonce slágerének első akkordjai. Magam is meglepődtem, hogy mennyire sikerült levetkőznöm mindennemű gátlásomat a dal közben. Teljesen átadtam magam a zenének, a csajokkal úgy ráztuk, ahogy kell. A szám végén őrjöngés tört ki, mi pedig kifulladva ugyan, de széles mosollyal az arcunkon hajoltunk meg többször is. Lassan indultunk lefelé, amikor hirtelen úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt és elkezdett velem forogni a világ, ezért megtorpantam.
- Jól vagy? – kapott el Nina aggódva. – Holtsápadt vagy.
- Nem..nem…nem kapok…kapok le-ve-gőt… - kapaszkodtam belé, kezdett elhagyni az erőm.
- Ian!- sikították egyszerre a lányok, miközben én éreztem, hogy összecsuklom.

Ian

Láttam Zoén, hogy valami nem stimmel vele, ezért megindultam a színpad felé aggódva, de nem érkeztem meg időben. A csajok vérfagyasztó sikolya halálra rémített, főleg, amikor megláttam a barátnőmet összeesni. Szerencsére utat engedtek nekem, így egész gyorsan felugrottam a színpadra, hogy felemelhessem szerelmemet.
- Kicsim!- próbáltam felrázni. – Hallasz engem?- nem érkezett semmi válasz, kezdtem kétségbe esni. – Nincs ezen az átkozott helyen egy orvos?! – keltem ki magamból.
- Mi történt vele? – jelent meg mellettem Pattinson is, na csak ő hiányzott innen.
- Menj innen, levegőre van szüksége. – mordultam rá.
- Te már csak tudod!- jegyezte meg cinikusan.
- Nem mondom még egyszer, hogy menj innen!- kezdtem kijönni a béketűrésemből.
- Hé, Ian, ne!- fogta meg a vállamat Paul nyugtatóan.
- Ian. – hallottam meg Zoé nyöszörgését, mire azonnal felé fordultam.
- Zoé, hogy vagy??? Mi történt??- zúdítottam rá az összes kérdésemet.
- Azt hiszem jobban. Már kapok levegőt. – próbált meg felülni.
- Nem kellene még feküdnöd egy kicsit? – nyúltam érte.
- Már jobban vagyok, drágám. – jelent meg egy halvány mosoly az arcán.
- Biztosan minden oké? – aggódott érte Nina.
- Persze, csak sokat ugráltam. – jelent meg egy halvány mosoly az arcán.- Segítesz felállnom? – kapaszkodott bele a karomba.
- Ha tényleg így gondolod, akkor gyere. – segítettem fel óvatosan.
- Nem kellene orvoshoz vinni? – már megint ez a Pattinson.
- Jól vagyok, már mondtam. – mosolygott rá Zoé kedvesen, amitől kissé rosszul éreztem magam. Nem voltam féltékeny, csak egyszerűen nem tetszett, hogy Robert egyetlen mondatával mosolyra készteti Zoét.
- Akkor legalább menjünk haza, oké? – néztem rá kérlelő tekintettel.
- Semmi szükség nincs rá. Már teljesen jól vagyok. Különben is ünnepelni jöttünk, nem igaz?
- Biztos nem kellene pihenned?- kérdezett vissza Paul, amiért hálás voltam.
- Teljesen. Nem sokat ettem ma, valószínűleg leesett a vércukor szintem. Iszok valami jó kis cukros üdítőt és kutya bajom sem lesz már. Ne aggódjatok értem. Csak menjünk vissza az asztalhoz. – karolt belém.
- Ahogy szeretnéd. – felesleges vele vitatkoznom, nem akartam jelenetet rendezni, így lassan visszakísértem az asztalunkhoz a kíváncsi tekintetek közepette.