5.rész

Sziasztok!

Ezer köszönet a véleményekért, el se hiszitek mennyire jól estek:)
Már éjjel felszerettem volna rakni Nektek a részt, amiért ilyen gyorsan ennyi komit írtatok, de a technika ördöge közbeszólt... Szóval bocsi, de csak most hoztam meg a folytatást, ami remélem ismét ennyire nagy tetszést fog kiváltani, bár lehet, hogy lesz, aki a pokolba fog kívánni... (Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit fogtok rá reagálni:P)Na akkor nem is húzom tovább az időt!

Jó olvasást!

Puszi!!!

Meré

u.i.: Hasonló komi szám esetén nem kizárt a ma esti folytatás...:P

5.rész

Szerencsére nem nagyon akadékoskodtak miután végig hallgattak, igaz az emelések megemlítésekor elég fájdalmas arcot vágtak mindannyian, na de hát majd csak kifogják bírni azt a 3 elemet, ha már én kibírom a Roberttel való táncolást. 4 óra felé elbúcsúzkodtunk egymástól, megbeszélve azt, hogy holnap 2-től ismét táncolunk, immáron elkezdve a koreográfiát is, tehát lélekben készüljenek fel mindenre. Miután elmentek én még maradtam pár percig, összeszedtem a papírjaimat, valamint áramtalanítottam a CD lejátszót a teremhasználati előírásoknak megfelelően. Leadtam a kulcsot a portán, majd miután elköszöntem Mr. Jack-től kiléptem az épületből. Bár ne tettem volna!Az eső kegyetlenül szakadt, amire nem voltam felkészülve, nagyon nem! Már megint szitkozódtam rendesen, hogy miért is nem autóval jöttem, amikor is egy fekete autó állt meg tőlem pár méterre:
- Szia!Gyere pattanj be, haza viszlek!- mosolygott rám szélesen ki az időközben letekert ablakon Kellan- Nem szeretném, ha eláznál!-és már nyitotta is az ajtót
- Szia!Azt hiszem elfogadom az ajánlatod!- nyúltam a kilincsért, majd elég vizesen lehuppantam az anyós ülésre:Bocsi a vízért!
- Ugyan, ne viccelj!Majd megszárad!-legyintett, mialatt elindultunk- Amúgy nem is tudtam, hogy egy angol nincs felkészülve az esőre…- vigyorgott
- Na igen…Mégcsak másfél éve élek újból itt, szokatlan még a klíma…- nevettem el magam tulajdonképpen a saját szerencsétlenségemen
- Jah, értem… Bár így legalább haza vihetlek és tudunk beszélgetni…- kicsit mintha elpirult volna, ahogy ezt kimondta, de minden bizonnyal ezt csak beképzeltem…
- Hálás vagyok, amiért nem hagytad, hogy bőrig ázzak…- komolyan hálás voltam neki
- Ugyan már!Senki nem hagyta volna….-állt meg a pirosnál
- Hát azért Robert biztos kétszer, ha nem többször meggondolta volna, hogy megálljon-e nekem….- vágtam egy fintort
- Ebbe azért én nem lennék ilyen biztos!Rob korántsem ilyen…-kereste a szavakat
- Milyen?Bunkó?- szaladt fel a szemöldököm
- Igen…vagyis nem…Szóval Rob általában mindenkivel nagyon kedves…-magyarázta
- Akkor én kívül estem a nagy átlagon…- mondtam fanyarul mosolyogva
- Azt nem csodálom…-suttogta alig hallhatóan, de én így is meghallottam
- Miért?Miért nem csodálod?- kérdeztem meg
- Merre forduljak itt?- próbálta terelni a témát
- Jobbra, majd a következő kereszteződésnél balra és az első ház lesz…-hadartam- Szóval?
- Jobbra, majd balra és az első ház…- mondta vissza az útvonalat, de én nem erre voltam kíváncsi és ezzel minden bizonnyal ő maga is tisztában volt
- Kellan!-szóltam rá- Légy oly kedves és mondd el, hogy miért nem csodálod, hogy Robert ennyire undok velem!
- Én nem azt mondtam, hogy azt nem csodálom…- parkolt le a ház előtt
- Hanem?-hökkentem meg, azt hiszem kezdem elveszíteni a beszélgetés fonalát
- Hanem azt, hogy kívül estél az átlagon…Tudod Zoé, alig pár órája ismerlek csak, de már most tudom rólad, hogy nem vagy egy átlagos lány…-nézett a szemeimbe
- Ezt miből gondolod?- lepődtem meg
- Figyelj, először is eltudod viselni a mi Rob-unkat…
- Nem azt mondtad, hogy ő nem is ilyen?
- De, de ebben az esetben ilyen…-nevetett- Aztán pedig ilyen fiatalon saját darabot rendezhetsz, miközben egy rakás botlábút is meg kell tanítanod táncolni… Azért ez mindennek mondható, csak átlagosnak nem, főleg, hogy mindezt mosolyogva csinálod…
- Ezért még nem gondolom, hogy nem lennék átlagos…Inkább csak szerencsésnek mondanám magam, amiért azt csinálhatom, amit szeretek… Na de te is szereted, amit csinálsz, nem?
- De, persze!Látom nem akarod megérteni mire akarok neked kilyukadni, de nem gond!Majd máskor!
- Rendben, akkor én most megyek is…Mégegyszer köszönöm a fuvart!
- Mégegyszer nagyon szívesen!Akkor holnap találkozunk a próbán!
- Igen!Szia!-szálltam ki az autóból
- Szia!
Úgy döntöttem, hogy ma már nem csinálok semmi extrát, mivel eléggé leszívott ez a nap, kár lett volna tagadnom. Miután letusoltam, egyszerűen eldőltem a kanapémon és bekapcsoltam a TV-t, amiben nem találtam semmi értelmeset, így egy hanyag mozdulattal arébb dobtam a távirányítót. Fél órán belül rám tört az unalom, de mégis rémesen lusta voltam mégcsak megmozdulni is, ám ekkor kopogtak. Hát nem áldottam az illetőt, aki épp látogatóba jött hozzám, de elvánszorogtam kinyitni az ajtómat.
- Szia csajszi!Készülj, mert elviszlek bulizni!- vigyorgott rám Anna szélesen
- Ööö, szia!Neked nem a férjeddel kellene töltened az estédet?- kérdeztem megilletődve, miközben beljebb léptem
- Nem, ugyanis van nekem egy barátnőm is, akire úgy gondolom rá fér a lazítás!Ráadásul Adam valami unalmas meccset néz a haverjaival, szóval úgy döntöttem, hogy akkor nekünk is jár egy kis szórakozás!
- Oh, hát ez esetben kérek 10 percet!-lelkesültem be, mialatt elszállt a fáradtságom. Ezt szerettem Anna-ban, rémesen jó hatással volt rám a lusta perceimben a saját maga pörgésével.
- Rendben, de siess!Ma este hódítani fogsz!
Először is belemélyedtem a szekrényembe valami klassz ruha után kutatva, majd 2 perc keresés után meg is találtam a nekem megfelelő darabokat. Egy bordó, lenge anyagú, kissé átlátszóbb blúz, aminek az elejét kisebb fodrok díszítették, plusz a csukló részét is és egy farmer hatású sötétkék nadrág mellett esett a választásom és hogy miért?Ez az összeállítás számomra egyszerre volt elegáns, ám kissé rejtélyes is, tökéletes egy ilyen estéhez. A cipős fiókomból előkerestem hozzá a fekete, magas sarkú szandálcipőmet, azzal együtt volt az igazán megnyerő. A hajammal semmi extrát nem volt kedvem csinálni és a sminkkel sem babráltam túl sokat, ugyanis jelenleg azt az elvet vallottam, hogy a kevesebb néha több.
- Na már kész is vagyok!Mehetünk!-kaptam fel a barna táskámat lelkesen
- Most már 100 százalék, hogy minden pasi utánad fog bomlani az este, fergetegesen nézel ki!-pattant fel Anna a kanapémról
- Köszi, bár te sem vagy semmi!Ez a fekete felső, hm… Csodálom, hogy Adam elengedett ebben…De akkor mire várunk még?Reszkessenek a srácok!-bújtam bele a fekete rövid bőrdzsekimbe is és már el is indultunk. Utunk a törzshelyünkre vezetett minket, ahová gyakran jártunk régebben. A pultos, aki egyben a tulaj is volt, régi ismerősként köszöntött minket, miután sikerült bejutnunk a zsúfolásig megtelt helyre:
- Áh, Zoé és Anna!De rég láttalak benneteket!Amúgy Anna gratulálok!
- Szia George!-köszöntünk egyszerre
- Tényleg rég találkoztunk!Köszi!- mosolygott Anna
- George, kevernél nekem egyet a kedvenc koktélomból?- kérdeztem
- Kettőt, mivel én is kérek!- szólt Anna
- Persze!Azonnal!-bólintott és már bele is kezdett a Mojito-nk gyártásába, ami pár percen belül el is készült
- Még mindig te csinálod a legfinomabbat az egész városban!- dicsértem meg, miután belekóstoltam az italomba
- Ez kedves tőled…Na de bocsánat, mennem kell, mert a 6-os asztalnál már nagyon integetnek!
- Persze, menj csak!- bólintottunk egyszerre a barátnőmmel, majd mi is megindultunk egy üres asztalt keresni. Szószerint lavíroznunk kellett az emberek között, elvégre péntek este volt, de még ehhez képest is szokatlanul nagy volt a nyüzsgés. Szerencsénkre sikerült megtalálnunk az egyetlen szabad asztalt, igaz a bejárattal majdnem szemben, na de ez egyáltalán nem jelentett problémát számunkra, kapásból lehuppantunk a bőr fotelokba. Épp nyúltam a poharamért, hogy megigyam belőle a maradék koktélomat, amikor számomra igencsak ismerős személyek léptek be az ajtón. Na ne! Ez lehetetlen!Hogy pont ők is idejöjjenek szórakozni!
- Ilyen nincs-hajtottam le a fejemet
- Mi az?-kérdezte aggódva a barátnőm
- Semmi, csak ne nézz hátra, oké?- na persze kár volt ezt mondanom, ugyanis kapásból hátra nézett és kis híján felsikoltott a látványtól
- Tudom, bele ne kezdj!-szólítottam fel, hogy elkerüljük a feltűnést, ám pechemre Kellan pont felénk nézett és amikor meglátott szélesen elvigyorodott. Odaszólt a többieknek, akikkel együtt megindultak felénk.
- Zoé!Micsoda kellemes meglepetés!-hajolt le hozzám és adott két puszit teljes döbbenetemre, amit Ash, Nikki, Taylor, Jackson és Kris is hasonlóképpen megtett, egyedül Rob volt az, aki kihagyta az effajta üdvözlést
- Sziasztok!-próbáltam magamra mosolyt erőltetni- Engedjétek meg, hogy bemutassam a legjobb barátnőmet; Annát!- mutattam felé, akinek egyenként bemutatkoztak alkalmi tanítványaim
- Nem lenne gond, ha csatlakoznánk?Úgy nézem minden asztal foglalt…-kérdezte Ash kedvesen
- Nem, persze!Üljetek csak le!- mi ütött belém????Oké, mondjuk a társaságból egyedül csak Roberttel volt problémám, de akkor is…Mellém Kellan helyezkedett el, akivel egész kellemesen elbeszélgettünk, miközben sorra fogyasztottuk az italokat, Anna pedig Rob kivételével megtalálta a hangot a társaság maradék tagjaival.
- Nincs kedved táncolni?- állt fel mellőlem a kezét nyújtva egyszercsak Kel
- Hááát…Mintha délután még valami négy bal lábról meséltél volna…-néztem rá bizalmatlanul
- Az a keringőre vonatkozik… De ez most más!Amúgy is észvesztően csinos vagy ebben a ruhában, mutassuk meg másnak is- kacsintott rám
- Hát jó!Legyen!- fogtam meg a kezét, így készségesen felsegített a helyemről és kislisszoltunk a többiek közül, de egy valami feltűnt. Robert végig követett a tekintetével, amiben valami furcsa dolog tükröződött. Mit sem törődve ezzel még mindig kézen fogva törtük az utat a táncparkett felé. Éppen Christina Aguilera Ven Comigo száma ment, amibe a végére egész jól belelendült a társaság, minek hatására megszólalt a Hips don’t lie. Na nekem sem kellett több, minden bizonnyal az elfogyasztott alkohol mennyiség is sokat segített abban, hogy egy pillanat alatt minden gátlásomat levetkőzve heves csípőriszálásba kezdtem, ami alatt egész közel simultam Kellanhoz. Eléggé vadul táncoltunk már egymással, a leheletét sokszor éreztem a nyakamon. A szám végén azonban egy számomra váratlan dolog történt, Kellan mohón kapott az ajkaim után….