7.rész

Sziasztok!

Meghoztam a megkésett fejezetet, amire egyetlen mentségem, hogy annyi minden mást kellett írnom az egyetemre, hogy egyszerűen képtelen voltam ezt normálisan megírni tegnap, összecsapni pedig nem akartam, ezért csak most kerül fel.. Sajnálom!:$
Nagyon-nagyon köszönöm a véleményeket, annyira boldog vagyok, hogy ennyire szeretitek, amit csinálok:):):):) A következő részt is a kommentek számától függően fogom felrakni, szóval elsősorban csak Rajtatok múlik:)


Jó olvasást!

u.i.: Remélem nem kívántok majd a pokolba:P

Puszi!

Meré


7.rész

Alig akartam hinni a szemeimnek, amikor megláttam a bátyámat az ajtóm előtt toporogni. Szinte felrohantam azon a maradék pár lépcsőfokon, hogy kapásból a nyakába borulhassak:
- Tom!De jó, hogy itt vagy!-szinte önkívületi állapotba kerültem attól, hogy közel 3 hónap után ismét láthatom őt
- Hé, hugi, még a végén megfojtasz!- nevette el magát, de azért jó erősen szorított magához
- Upsz, bocsi, én csak annyira örülök neked!- engedtem el, hogy ki tudjam nyitni az ajtót
- Én is örülök, hogy látlak, te kis otthon kerülő!- éreztem a hangjában a neheztelést
- Tudod, hogy nem direkt csinálom!És hát Te se jöttél eddig…- „szúrtam” vissza, ám ekkor bevillant valami: - De ugye anyuék és Susanék jól vannak, ugye????- fehéredtem el magától a gondolattól is, hogy a családom bármelyik tagjának is bármilyen baja lehet
- Persze, ne izgulj!Mindenki jól van és puszilnak!-sóhajtott, amiből nem ezt szűrtem azonban le
- Tom te valamit titkolsz előlem!- mondtam ezt immár a lakásban, ahol gyorsan lerúgtam magamról a cipőmet és ledobtam a táskámat és a kabátomat
- Jajj hugi, ezt meg honnan veszed?-terült el a kanapémon, miután ő is megszabadult a bőröndjétől
- Onnan, hogy a húgod vagyok és ismerlek!Ki vele!Mi a baj?-álltam meg előtte keresztbefont karokkal
- Látod Zoé, ezért jöttem hozzád… Te a vesémbe látsz…- nézett rám komolyan- Tényleg van valami baj, de még mielőtt rosszul lennél, ennek semmi köze nincs a családhoz, vagyis hát van, de még sincs…
- Basszus Tom!Ne beszélj ilyen rébuszokban, tudod, hogy utálom őket!Inkább mondd el mi a gond…
- Oké…- állt fel hirtelen és sétált el az ablakig, amin kinézett- Szóval elvileg apa leszek…- fordult felém
- De hát ez szuper!!!-lelkendeztem- Bár… hogy érted azt, hogy elvileg? Natalie nem volt még orvosnál?- Natalie a bátyám mennyasszonya volt immár fél éve
- Natalie nem akarja a babát…- keményedtek meg a vonásai, miközben az én szemeim kikerekedtek:
- Miért nem?!
- Azt mondja, hogy korai neki még az anyaság, még csak most indult be a karriere..- magyarázta dühösen Tom- Meg, hogy még nem is vagyunk házasok, mire mondtam neki, hogy még a baba születése előtt megtartjuk az esküvőt, na erre aztán totál kiakadt, mert, hogy ő nem akar tehénként oltár elé állni….
- Oh, istenem!De hát a gyerek a tied is!- tudom, hogy nem a legjobb módszer a nyugtatásra, ha én is dühös leszek, na de kiakasztott Natalie viselkedése
- Tudom! De azt mondta, hogy nem érdekli, azt csinál, amit akar…
- Gondolod, hogy…?- akadtam meg
- Hogy elveteti?Igen, gondolom… De én ehhez nem vagyok hajlandó asszisztálni!Ha komolyan megteszi, akkor én egy életre befejeztem vele!
- Ezt megmondtad neki is?
- Igen, de közölte, hogy nem érdekli…Talál mást…- csapott egyet dühösen a falba
- Próbálj megnyugodni bátyó!-sétáltam el hozzá, hogy áttudjam ölelni- Addig maradsz itt, ameddig csak akarsz….
- Honnan tudtad, hogy pont ezt akartam kérni?
- Tudod, a vesédbe látok…- mosolyogtam rá, ahogy felnéztem- A vendégszoba a tied…
- Köszönöm!Megígérem nem leszek a terhedre…
- Ezt most fejezd be!Mondtam már, hogy addig maradsz, ameddig akarsz, egyáltalán nem vagy a terhemre!
- Annyira örülök, hogy ilyen húgom van…Tudod, hogy nagyon szeretlek?
- Én is örülök, hogy ilyen a bátyám…és én is nagyon szeretlek, Tom!-bújtam hozzá jó szorosan. Sokáig álldogáltunk így csendben, amit végül ő tört meg:
- Ahogy látom és érzékelem veled sem minden oké…- tolt el magától kissé, hogy az arcomat fürkészhesse
- Nincs velem gond, csak fáradt vagyok, tudod eléggé fárasztó dolog a rendezőség…
- Te darabot rendezel?És én erről miért nem tudok?- húzta fel rosszallóan a szemöldökét
- Mert még alig 3 napja tudok róla én is, de már el is kezdtük a próbákat… -huppantam le a kanapémra és mutattam neki a kezemmel, hogy üljön le mellém
- Értem, de akkor is… Igazán szólhattál volna- mondta, mialatt teljesítette a kérésemet
- Tudom és sajnálom…- sütöttem le a szemeimet szégyenkezve- Eléggé lefoglaltak a dolgok, ráadásul az egész darab egy jótékonysági rendezvényen fog debütálni, így a fővédnök is folyamatosan a nyakamon van- itt vágtam egy fintort- ráadásul még én tanítom be neki, meg a többi kollegájának a bál nyitótáncát, amin egyébként kényszermegoldásként egy párt alkotunk, szóval eléggé bonyolult és rohangálós mostanában az életem…-dőltem bele az ölébe, ahogy gyerekkorunkba sokszor
- Jól sejtem, hogy nem szimpatizálsz a fővédnökkel?
- Az nem kifejezés…Egy beképzelt majom!- válaszoltam, ahogy eszembe jutott a ma este
- És ennek a majomnak neve is van vagy nevezzük egyszerűen „maki majomnak”?- nevettük el magunkat
- Hm.. Ez nem is hangzik rosszul… Amúgy Robert Pattinson a maki majom…
- Szóval a fickó másodállásban majom is?- humorizált tovább, oldva ezzel mindkettőnkben a feszültséget
- Az…és most nekem majomkodik…- forgattam meg a szemeimet
- Hát Zoé, mindenkinek megvan a keresztje…A tied állítólag egész jóképű…
- Tom!-szóltam rá kissé idegesen
- Oké, én csak az újságban olvastam ezt…-emelte fel védekezőleg a kezeit- Amúgy merre jártál? Nem akarlak számon kérni, csak meglepődtem, hogy éjfélkor nem vagy itthon…
- Anna elcipelt bulizni… A fejébe vette, hogy elhanyagol Adam miatt, ezért kárpótlásul elmentünk ma a törzshelyünkre…
- Értem…Szóval Anna próbálgatja a szárnyait a házasságban?
- Így is mondhatjuk, de szerintem tényleg bántja, hogy kevesebb időt töltöttünk mostanában együtt…
- Hát régebben tényleg összevoltatok nőve, ez tény… Na de ideje lenne, ha a kisasszony eltenné magát holnapra, ugyanis hugi eléggé laposakat pislogsz már… Aztán még a végén elkésel a próbáról, mert gondolom holnap, vagyis hát ma-nézett rá az órájára-is lesz
- Jól gondolod!- kecmeregtem fel az öléből- Akkor gyors elmegyek zuhanyozni, aztán lefekszem… Vagyis inkább előbb előkészítem neked a szobát…
- Azt felejtsd el!Megoldom magam a szobát… Inkább menj és fürödj meg!
- Okés…Ágyneműt bent találsz a szekrényben…- mentem el felfrissíteni magamat. A bátyám jelenléte rendkívül pozitív hatással volt rám, ugyanakkor jobban örültem volna, ha nem az lett volna az elsődleges oka a jöttének, ami. Na de mindegy, vagyis egyáltalán nem, de legalább visszakaptam Tomot egy kis időre. Alig negyed óra múlva végeztem is a fürdőben. Gondoltam szólok Tomnak, hogy mehet szabad a fürdő, így halk kopogás után benyitottam az ideiglenes szobája:
- Szabad a fürdő!
- Köszi!Akkor gyors letusolok én is!
- Rendben, akkor reggel találkozunk!
- Mikor kelsz?
- Hát 9-re megyek, szerintem fél 8 felé..
- Jól van, akkor jó éjt!-adott egy puszit a homlokomra
- Neked is!
Reggel finom kávé illatra ébredtem, amitől valósággal kipattantak a szemeim, nem volt kérdés tehát, hogy az irányt a konyha felé fogom venni. Tom a megterített asztalnál üldögélve olvasta a minden bizonnyal mai újságot
- Jó reggelt!-köszöntem mosolyogva
- Neked is!Csüccs le és reggelizz, mindjárt töltök kávét!-pattant fel azonnal, hogy kitudjon szolgálni
- Nahát Tom! Egyszerűen fantasztikus vagy!Natalie nagy hülye, ha elenged…-csúszott ki a számon- Ne haragudj!
- Semmi baj, hugi…. Nem te tehetsz róla!
- Fogsz vele beszélni?
- Kellene… de egyelőre nincs hozzá erőm, nem akarom hallani, hogy…
- Szerinted komolyan megteszi?
- Igen, elég makacs természet…Na de ne beszéljünk most erről!Inkább egyél, nehogy elkéss…
- Nem akarsz velem jönni?- kérdeztem két falat között
- Hm… Végülis kedvem az lenne hozzá, de neked nem lenne kínos?
- Lüke vagy, már miért lenne kínos?Te a bátyám vagy!
- Ez esetben szívesen veled megyek…
- Akkor ezt megbeszéltük!
Fél órán belül elkészültünk mind a ketten, tehát időben el tudtunk indulni a színházba, az időjárásnak köszönhetően autóval, amit a bátyám vezetett most. A színházba lépve boldogan vettem tudomásul, hogy mindenki megérkezett már, tehát sikerült megbízható csapatot választanom.
- Jó reggelt!- köszönt rám félénken Robert
- Jó reggelt!Ma Tom is csatlakozik hozzánk, ha nincs ellenedre…
- Öhm, nincs…-méregette a bátyámat bizalmatlanul
- Helyes, akkor kezdhetünk is!- csaptam össze a tenyeremet, hogy egy elég hosszú próbát vezényelhessek le ismét. Egész idő alatt még egy fél mondatot sem váltottunk Roberttel, aki némán meghúzódott az egyik sarokban. Különböző technikai és egyéb problémák miatt éppen sikerült 2-re végeznünk, szóval elég nagy iramban haladtunk át a próbaterembe, ahol már vártak ránk a többiek.
- Sziasztok!Bocs a késésért, de a gyerekekkel ma volt egy kis gond…-szabadkoztam
- Semmi gond!- vigyorgott rám mindenki- A fő, hogy ide értetek!
- Na igen… Akkor srácok most annyi változás lenne, hogy megmutatnám az egész koreográfiát egyben…- ezt még reggelizés közben megbeszéltük Tommal, hogy segít ebben- Gyere Tom!-invitáltam beljebb a kint álldogáló bátyámat- Ő itt a bátyám, aki most a segítőm is lesz, ha nem bánjátok!A bemutatkozást majd próba után, most inkább csapjunk bele!- indítottam el a zenét és hibátlanul eltáncoltuk az egész keringőt
- Ez fantasztikus!- újongott Ash
- Tényleg csodálatos!-bólintottak a többiek is
- Örülök, ha tetszik!Na akkor, hogy is kezdjük?- tettem fel sokkal inkább magamnak a kérdést- Jó, talán az lenne a legcélravezetőbb, ha először megpróbálnánk az emeléseket, csakhogy lássuk kinek mennyire megy… Ha lányok gondoljátok, akkor szívesen leszek én az első, akin a párjaitok gyakorolhatnak…
- Az jó lenne!- helyeselt Nikki
- Rendben van, akkor kezdjük veled Kellan!- ahogy ezt kimondtam bevillantak a tegnap este történtek és már nem tartottam annyira jó ötletnek
- Na gyere!- fogta meg a kezemet, ahogy mutattuk, majd pedig tökéletes módon megcsináltuk az emelést:
- Beszélnünk kellene majd!-suttogta a fülembe, mire én csak bólintottam egyet
Mindenkinek egész jól mentek az emelések, utoljára maradt Robert. Lendületesen érkeztem felé, fel is kapott, ám kibillent az egyensúlyából, aminek hatására hatalmas csattanással a padlón végeztem vele együtt.
- Úristen!-sikkantottak fel a többiek és kapásból segítettek is már fel minket
- Ne haragudj!-rohant ki a teremből Rob
- Jól vagy?-kérdezte Tom és Kellan egyszerre
- Persze, semmi bajom!- poroltam le magamat, majd faképnél hagyva őket Robert után siettem. Elég könnyen megtaláltam, a folyosó egyik eldugott zugában támasztotta a falat leszegett fejjel
- Hé!Nem történt semmi!- léptem elé
- Tudom, de én ezt nem bírom tovább!
- Mégis mit?!-lepődtem meg
- Azt, hogy eljátsszam a nagyképű színészt!Zoé a fenébe is, én nem ilyen vagyok!- nézett rám szomorúan
- Hanem milyen?- erre a kérdésemre azonban csak közelebb vont magához, miközben az ajkaimat szemlélte…