6.rész

Sziasztok!

Már meg is hoztam a legújabb, majdnem "ropogós" részt Nektek, amiért legnagyobb örömömre ennyien gondoltátok úgy, hogy véleményeznetek kell a történet cselekményeit. Nagyon-nagyon köszönöm!!!!!
Ha továbbra is ennyire érdeklődtök a rész iránt, nem fogjátok megbánni:):):) De azt hiszem ahogy végig olvassátok majd ezt a fejezetet, erre magatoktól is rájöttök majd.:) Na ennyit így elöl járóban:)Most is várom a kommentjeiteket, amikre most már igyekszem majd válaszolni is:)


Jó olvasást!!!

Puszi!!!

Meré

u.i.: A képen Zoé látható, ahogy bulizni ment...:)

6.rész

Még mielőtt visszacsókolhattam volna egy erős kezet éreztem meg a derekamon, ami határozottan arébb rántott Kellantól, de olyan hévvel, hogy kész csodának tartottam azt a tényt, hogy még állok a lábaimon. Bocsánatkérő pillantásokat intéztem a táncpartnerem felé, miközben ránéztem a kéz tulajdonosára, amitől kissé elöntött a méreg:
- Te meg mi a francot csinálsz?-próbáltam kiszabadulni Robert szorításából, ami már majdnem sikerült is, amikor a karom után kapott
- Táncolok veled, mi mást csinálnék?- rántotta meg szenvtelenül a vállát
- Oh, tényleg?Talán az nem tűnt fel, hogy épp Kellannal is azt csináltam?Vagyis inkább csak vele, mert most csak állunk…-vágtam hozzá zaklatottan, de a hangomat elnyomta a hangos zene
- Sajnálom, nem láttam jól a tömegtől.. És vigyázz velem, mert ha provokálsz, akkor előbújik belőlem a kisördög…-villantott rám egy ördögi mosolyt
- Oh, de félek…Remeg kezem lábam!-emeltem a plafonnak a tekintetemet
- Te akartad!-forgatott ki, majd őrült iramra kezdett az egyik spanyol számra. Nem ismertem rá erre a Robertre, olyan vad volt és izgató…Ezt a gondolatot próbáltam elhessegetni a fejemből, hiszen én tulajdonképpen utálom őt! Azonban azt sajnos nem tagadhattam, hogy észvesztően érezte a zenét és mozgásával követte azt, magával „sodorva” engem is. Már majdnem azon voltam, hogy nem bírom tovább, amikor a dj hirtelen átváltott egy lassú, romantikus számra. Itt lett volna a remek lehetőség a „szökésre”, de nem engedte meg, mert szorosan magához vont és úgy lassúztunk tovább. Nem azt mondom, hogy nem élveztem a dolgot, de rettenetesen feszélyezve éreztem magam a közelében, amiről igazán nem tehettem. Ráadásul egy pillanatra összetalálkozott a tekintetem a csalódott Kellan-éval is, így végképp oda lett a hangulatom.
- Ne haragudj, de ez nekem nem megy…- suttogtam, majd lefejtettem magamról a kezeit és az irányt az asztalunk felé vettem, ahol a többiek elmélyülten beszélgettek valamiről, amit azonnal felfüggesztettek, ahogy megláttak:
- Hol van Kellan?- kérdeztem kapásból, mivel sehol nem láttam
- Visszament a szállodába…- felelte Ashley-De miért?Valami baj van?
- Nem, vagyis de, vagyis nem, á, szóval mindegy!Én is megyek!-nyúltam el a táskámért és a kabátomért a legnagyobb érdeklődés közepette
- Zoé, minden oké?- kémlelte az arcomat Anna
- Persze, csak holnap hosszú napom lesz.. Reggel énekpróba, aztán meg tánc…- ez eléggé hihetően hangzott, főleg, hogy még igaz is volt, de persze a valódi ok nem ez.
- Oké, akkor én is megyek!
- Ne!Maradj csak nyugodtan, haza találok egyedül is, érezd jól magad, ha már egyszer a férjed elengedett…- próbáltam minél természetesebben mosolyogni, hogy Anna mindenképp elhiggye a fedő sztorimat, vagy legalábbis ne faggasson a többiek előtt. Ráadásul ameddig magamban nem tisztázom le, hogy mi is történt valójában, nincs is mit elmesélnem.
- Jó, de legalább egy sms-t írj, hogy épségben haza értél!- ült vissza
- Rendben, akkor holnap találkozunk!Sziasz…
- Zoé, várj!- hallottam meg Robert hangját
- Mennem kell!- indultam meg pánikszerűen
- Elkísérlek!- és már jött is utánam, mire én felgyorsítottam a lépteimet. Egész gyorsan sikerült kikeverednem az utcára, ahol nem volt épp a legmelegebb, még így, kabátban sem, ezért egy pillanatra megtorpantam
- Meg fogsz fázni!- terítette rám a kabátját Robert, amit azonban én vissza is adtam neki
- Te is!
- Ahogy gondolod…- húzta meg a vállát- Én csak felajánlottam…
- Igen, én pedig visszautasítottam, ennyi…- még csak rá sem néztem, ahogy kimondtam ezeket a szavakat, inkább tovább indultam
- Te most komolyan menekülsz előlem?-kiabált utánam, mire azonnal megálltam és hátra fordultam
- Már miért menekülnék?- vágtam értetlen arcot
- Hát mondjuk a bent történtek miatt…- lépkedett felém
- Miért? Történt bent valami?Én nem emlékszem semmire!- vágtam rá talán túl gyorsan is
- Na nevetess! És az a majdnem csók Kellannal?
- Ahhoz neked semmi közöd!!!-csattantam fel- Főleg, hogy semmi nem történt, ahogy te magad is mondtad, csak majdnem csók volt!
- De nem rajtad múlott, hanem rajtam!- mintha dühös lett volna- Ha én nem lépek közbe, már lehet, hogy nem is itt lennétek!
- Oh, na nézzenek oda!Mi vagy te?Valami erénycsősz????- emeltem fel a hangomat
- Természetesen nem!
- Hát akkor???Milyen jogon avatkozol bele a dolgaimba????????
- Én a barátom dolgába avatkoztam bele!Kellan többet ivott a kelleténél…
- Ez nem igaz!Kevesebb koktélt ivott nálam…Na de nem értem miért is vitatkozok veled erről!
- Azt én sem! Jobban ismerem őt, mint te, oké? Neki a kevés is sok…
- Jól van, nem is érdekel az egész! Most pedig megyek!-indultam meg most már nem számolom hányadjára
- Nem bírsz meglenni a közelemben?-kérdezte pimaszul
- Hogy mi van?Honnan veszed ezt a marhaságot???- torpantam meg ismét, oh, hogy az a….!!!
- Tánc közben is ott hagytál és most is, mert 1 méteren belülre kerültem hozzád…Ez azért jelent valamit…
- Igen! Azt, hogy beképzelt vagy! Azért hagytalak ott, mert semmi kedvem nem volt veled táncolni!
- Bezzeg Kellan-nal volt, mi?- csendült keserűen a hangja
- Hogy jön ide már megint szerencsétlen Kellan? Robert, mondd te mégis mit vársz most tőlem???Boruljak térdre előtted és valljak szerelmet, vagy talán sikítozzak utánad, úgy, hogy levegőt is alig vegyek?!- most már kiakadtam rá rendesen, amit a hangszínem is tükrözött
- Ebben a sorrendben jöhet!- bólintott mosolyogva
- Ajjj!- közel álltam a hajtépéshez- Miért csinálod ezt?
- Már mondtam!A barátom miatt!
- Aha, persze!- vágtam egy fintort- Szerintem meg azért, mert bántja az egódat, amiért van, aki nincs érted oda!
- Jajj, drágám!-nevetett fel- Ne hidd, hogy nincsenek így is elegen!
- Oh, bocsánat!El is felejtettem, hogy kivel is beszélek!Hát én kérek elnézést!
- Miért vagy ilyen ellenséges velem? –váltott témát
- Nem is tudom!!! Talán azért, mert te is az voltál és vagy is velem a kezdetektől!!!- komolyan van képe még ilyet kérdezni tőlem????
- Úgy gondolod???- jött közelebb hozzám
- Hogy úgy gondolom-e???Szerinted??? Ebben teljesen biztos vagyok!- komolyan megőrjít ezzel a stílusával, egyszerűen faképnél kellene hagynom és kész
- És mit mondasz vajon ezek után?-kapta el a derekamat, majd magához rántott, hogy véleményem megcsókolhasson, de én még időben feleszméltem és lekevertem neki egy hatalmasat:
- Ezt!
- Aú, megőrültél?!- engedett el azonnal
- Nem… Épp ellenkezőleg, ezt már az első nap meg kellett volna tennem!!! De miután megpróbáltál megcsókolni még nagyobbat érdemeltél volna!!!Minek nézel te engem????
- Honnan veszed, hogy meg akartalak csókolni???Csak nem akartam, hogy megfázz!- tapogatta az arcát
- Na persze!
- És akkor még én vagyok a beképzelt, mi??? De tudod mit?Felőlem meg is fagyhatsz innentől kezdve!
- Én ezt nem hallgatom tovább!-intettem le egy taxit- Reménykedj, hogy kialudjam magamból a dühömet, különben a seprűnyéllel táncolhatsz, nem pedig velem!- pattantam be a taxiba- Na további szép estét, Mr. Pattinson!-csaptam be a kocsi ajtót, majd gyorsan lediktáltam a címemet. Alig 10 perc alatt haza értem, de a dühöm még mindig nem csillapodott. Még a taxisra is rámordultam, amiért több borravalót vont le magának a kelleténél. Idegesen, kettesével szedtem a lépcsőfokokat immár a lépcsőházban, de amikor a lakásom előtti lépcsősor felénél megláttam ki áll az ajtóm előtt, hirtelen megálltam….