11.

Sziasztok!

Nem is tudom, hol kezdjem...Na jó, talán a legfontosabb hírrel! Óriási megtiszteltetés ért: Szasza csatlakozott a Megrendezett érzelmek írásához, így mostantól ketten alakítjuk, a Zoé-Rob-Ian triumvirátus életét. :) Én nagyon-nagyon örülök Neki, remélem Ti is:)
Ebben a részben, Zoé szemszögét már neki köszönhetitek!:) Nagyon kíváncsian várjuk a véleményeteket, és kérünk Benneteket, hogy az eseményekért ne utáljatok nagyon minket. :)


Jó olvasást!

Puszi

Meré&Szasza

u.i. : A csodálatos dizi Szasza műve!!!

11.

Rob

Amikor megpillantottam belépni Zoét, felvillant bennem a remény, hogy mégiscsak játszhatok vele együtt és akár még vissza is hódíthatnám. Mert miért is ne? Még mindig szeretem őt. Az sem érdekelt, hogy Ian vele van, hiszen a színpadon ő nem lesz fent. Ott csak nekem van jogom ölelni és csókolni, amit nagyon régen nem tettem már meg. Hülye voltam, amikor csakúgy hagytam kisétálni az életemből egy kis szócska miatt. De még milyen hülye! – szorult össze a torkom, amikor megláttam az összekulcsolt kezüket. Irigy voltam Ianre, nagyon irigy, aki ebben a percben oda intett felém. Megállt bennem az ütő. Egy gyűrű van a bal gyűrűsujján, pontosan olyan,…olyan, mint Zoénak is van. – néztem rá a volt barátnőm kezére is. Kettőt pislantottam, hátha rosszul látom az egészet, de sajnos csalódnom kellett. Ez nem lehet igaz! Ez a barom megkérte a kezét két hónap után????? Zoé pedig hozzámegy???? Mennyivel jobb ő nálam? – szorult ökölbe a kezem. Úgy bemosnék neki egyet, de úgy. Istenem, az a nő, aki egykor a világot jelentette nekem, most más felesége lesz? Hogy lehettem ekkora balfasz? Eszembe jutottak azok a percek, amikor letérdeltem elé, ő pedig fakó arccal, ijedten nézett rám. Istenem, azok a fájó szemek! És a vallomása. Még mindig összefacsarodik bennem minden, amikor arra gondolok. Miért kellett vele úgy beszélnem? Miért, miért, miért? Miért csalt meg??? És kivel????? Vajon tényleg nem Ian miatt hagyott el??? Szánalmas vagy Pattinson, egyszerűen szánalmas. Nem mindegy most már? Tudom, hogy én is hibás vagyok abban, hogy idáig jutottunk. Nem figyeltem eléggé rá az utolsó hónapokban, de álmomban sem jutott volna eszembe, hogy mással kezd ki. És én mit tettem ellene? Feladtam a harcot, még mielőtt elkezdhettem volna. Edward sírva könyörögne az idiótaságom receptjéért, ebben biztos vagyok. De hiszen én is szeretem Zoét! Nem akarom végleg elveszíteni! Oké, szedd össze magad Pattinson és ne csinálj balhét. Az csak Ian malmára hajtaná a vizet! Csinálj úgy, mintha észre sem vetted volna azt az átkozott ékszert! Vettem egy mély levegőt és műmosollyal az arcomon megindultam feléjük.
- Zoé! Örülök, hogy itt vagy. – ez így is van, azt hittem soha többet nem látom itt. Bántam is már, hogy belekevertem a munkáját, hiszen tudtam, hogy ez az élete. – Ian. – nyújtottam neki kezet, aki arcán mély döbbenet futott át ugyan, de fogadta a köszönésemet.
- Hello Rob!- szorította meg erősen a kezemet, értettem a célzást. Ugyanúgy a háta közepére se kíván, mint én őt. De mégis itt van. Tehát lebecsültem a Zoé iránt táplált érzelmeit. Szereti. Még belegondolnom is fájt ebbe.
- Nos, Robert, Zoé lesz mégiscsak az új Mrs. de Winter, minden tekintetben. – nézett rám mosolyogva Peter, de én csak a volt barátnőm arcát néztem, és meglepett, amit láttam rajta. Nem úgy tűnt, mint aki majd kicsattan az örömtől, amiért itt van. De akkor mégis mit keres itt? – sandítottam át Ian-re, aki azonban széles vigyort küldött felém. Most már mindent értek! Ő beszélte rá Zoét az egészre. De vajon miért? – néztem rá kérdőn, mire dacosan felemelte a fejét. Szóval háborút akarsz barátom? Hát rajtam nem fog múlni, csak figyelj!
- Akkor talán kezdhetnénk is, nem? – vetettem fel Zoéra nézve, aki egy enyhe fintorral az arcán ugyan, de bólintott. Jobban utál, mint Ian? – Mi már beénekeltünk.
- Rendben van, akkor Zoé is beskáláz egyet és indulhat a mandula! – csapta össze vidáman a tenyerét a rendező.
- Ian, velünk maradsz? – fordultam vissza.
- Természetesen. Ki nem hagynám a barátnőm első színpadi próbáját. – huppant le az egyik székre, miközben rámosolygott Zoéra.
- Mivel kezdünk? – kérdezte Zoé, miután beénekelt azon a gyönyörű hangján. Nekem lettek volna sejtéseim.
- Mi lenne, ha az esküvős résszel? – dobtam fel nem véletlenül az ötletemet, mire azonnal egy vonalba szűkült a szája.
- Ez remek ötlet! Nah, akkor kérem a zenét. – mutatott a zenekarra Peter, én pedig felrobogtam mellé a színpadra és megfogtam a kezét. Szerencsére ebben a részben csak mozognunk kellett, énekelnünk nem, ami épp kapóra jött nekem. Elég hangosnak ítéltem meg a zenét, ahhoz, hogy belesuttoghassak a fülébe.
- Szép gyűrű. – simítottam meg a kézfejét.
- Kösz. – sziszegte, ugyanolyan műmosollyal az arcán, mint én. Kívülről egy rossz szó nem lehetett ránk.
- Tehát hozzámész? – kérdeztem rá a lényegre.
- Semmi közöd hozzá. – felelte kissé idegesen.
- Hé, ne feledd, hogy játsszuk a szerelmespárt. Ne lépj ki a szerepedből.
- Akkor pedig ne cukkolj.
- Én csak feltettem egy egyszerű kérdést, amire egy egyszerű választ vártam.

Ian

Oké, lehet, hogy nagyon nagy hülyeséget követtem el, amikor ide rángattam Zoét. Ahogy látom őket összebújva, sugdolózva a színpadon az nem kellemes, sőt. Egyenesen irritáló dolog. Robert sem idióta, az ő javára fordítja a helyzetet, mert megteheti. Mert megengedtem, amikor meggyőztem róla Zoét, hogy ez mekkora lehetőség. Nem akartam, hogy elszalassza ezt, és tessék. Saját magam löktem annak a pasinak karjába, aki bármit megtenne annak érdekében, hogy visszakapja. Ez annyira egyértelmű. Én meg aranytálcán kínálom fel neki, hát gratulálok magamnak! Szép volt Ian! - szorongattam az időközben vadul rezgő mobilomat a kezemben. Nina keresett, gondolom, majd szétveti a kíváncsiság, hogy mégis mit művelek itt. Pedig ha tudná! Tuti ezerrel vigyorogna rajtam, amiért féltékeny vagyok, de nem tehetek róla.

- Szabad nekik pusmogniuk? – szóltam oda a rendezőnek, amikor kiszúrtam, hogy Rob valamit nagyon magyaráz a barátnőmnek.
- Elvileg nem, de így még hitelesebb a jelenet, nem gondolja?- nézett rám érdeklődően.
- De, mindenképpen az. – bólintottam feszülten, és próbáltam magamban tartani az átkozódásaimat. Mikor végre befejezték a jelenetet, a rendező utasítása szerint a második felvonása egyik kritikus pontját, a gonosz házvezetővel való vitát és a felül- kerekedést jelentő dalt, jelenetet kellett próbálni. Zoénak egész egyszerűen a naiva szerepéből ki kell lépnie és helyébe egy határozott, céltudatos nővé kell válnia. Amíg ő és a házvezetőt játszó másik nő a direktor instrukciót hallgatta, addig egy nem kívánt személy ült le közvetlenül mellém. Nem gondolom, hogy véletlen. De csak nyugalom, Zoé kedvéért!
- Zoé nagyon tehetséges színésznőnek is. – kezdeményezett beszélgetést Rob.
- Igen, én is úgy látom. – bólintottam büszkén. – A hangja is csodálatos.
- Az. Nem is értem, miért nem próbálkozott eddig soha a színészettel. – eddig egész normálisan társalog velem, amivel így nekem sincs semmi gondom.
- A lényeg, hogy most már színpadon van. – küldtem egy mosolyt az éppen felé mosolygó Zoé felé. – Kivirul ott fent.
- Igen, ebben igazad van. – nézett ő is felé. – Te beszélted rá, igaz?
- Parancsolsz? – kérdeztem vissza, pedig értettem, hogy mire is akar kilyukadni.
- Te beszéltél a lelkére, hogy vállalja el, nem? Ismerem, magától tuti nem jött volna vissza.
- Kellett egy kis rábeszélés, de nem volt vészes. Zoé okos lány. Ráadásul kár lett volna elszalasztania egy ekkora lehetőséget, amikor nagyon jól áll neki a színpad. Büszke vagyok rá!- akaratlanul is megforgattam az ujjamon a közös gyűrűnket.
- Lehetsz is. – vágta hozzám flegmán, ami azért kissé erős váltás volt. Egész eddig normális volt. Itt megrekedt a beszélgetésünk, mindketten inkább a színpadon zajló eseményekkel voltunk elfoglalva. Felcsendült a dal, és Zoé neki állt énekelni. Érdekes volt ilyen tomboló nőként viszont látni.
- Mindig is szerettem benne ezt a vadmacskát. – pusmogta Rob.
- Ez csak egy szerep.
- Oh, Ian, ugyan már. Mindketten elég jól ismerjük. Igazi kis domina tud lenni az életben is. Ámbár ezt szex közben sosem bántam. – na itt szakadt el nálam az a bizonyos húr. Semmivel sem törődve bemostam neki egyet. A próba persze egyből félbeszakadt és mindenki árgus szemekkel figyelte a következő pillanatot.
- Uraim, fejezzék be! – hallottam meg Peter hangját.
- Ian, mi a fene ütött beléd?- ugrott le elém vádló hangnemmel Zoé.
- Ez a barom provokált! – köptem Rob felé a szavakat. Legszívesebben neki ugrottam volna megint.
- Nem tehetek róla, ha nem bírod az igazságot!- tápászkodott fel időközben Robert és indult meg felém.
- Miről beszélsz, Te idióta?!- lódult meg felé a kezem, amikor azonban egy olyasvalami történt, amire nem számítottam. Zoé beugrott Robert elé, élőpajzsnak. Hirtelen sok minden történt egyszerre. A kezem megállíthatatlanul száguldott szerelmem felé, akit azonban az utolsó utáni percben arrébb rántott Rob, így egy hajszálnyit súrolta csak az ütésem, de így is megtántorodott tőle.
- Te jó ég! Zoé, ne haragudj! – nyúltam volna érte. – Én nem akartam!

Zoé

Nem akartam, hogy Ian bántsa Robot, nem feltétlen azért mert még érzek iránta bármit is, csak azért tettem, mert féltettem Ian-t, hogy később megbánja, ha Robnak bármi baja esik. De ekkor valami olyasmi történt, amire nem számítottam. Ian keze lendült felém, úgy tűnt kivédhetetlenül, de valaki elrántott, így csak alig éreztem az ütést. Mégis eléggé ahhoz, hogy a megmentőm karjaiba essek. Zavartan pislogtam arra, aki elrántott, míg ki nem tisztult a látásom és Rob arcát pillantottam meg.

- Te jó ég! Zoé, ne haragudj! - nyúlt felém Ian. - Én nem akartam!
- Hozzám ne érj! - szóltam rá dühösen.
- Kérlek! - nézett rám kétségbeesetten.
- Hagyj békén! Elegem van a kakaskodásotokból! Nem egy tárgy vagyok a fenébe is! Senkinek nem vagyok a tulajdona! - ráztam le magamról Rob kezeit is és kifelé vettem az irányt.
Nem érdekelt, hogy ki mit gondol most rólam, elég volt ebből az egészből! Ezek ketten azt hiszik, hogy valamiféle tárgy vagyok, amin marakodhatnak, mint az óvódás gyerekek! De nem! Befejeztem! Ráadásul még én hülye közéjük is állok, még egy ekkora barmot soha nem hordott a hátán a Föld, mint amekkora én vagyok!

- Zoé! - hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
- Nem érdekelsz! - szóltam hátra sem nézve.
- Várj már meg! - kapta el a karom Ian.
- Azt mondtam, hogy hagyj békén! - fordultam vele szembe és amennyire elszántan csak tudtam belenéztem a szemébe.
- Nem akartalak megütni! Kérlek beszéljük meg. - könyörgött.
- Eressz el! - sziszegtem neki és kirántottam a karom az övéből.
- Hagyd békén Ian! - lépdelt felénk Rob.
- Te ebbe ne szólj bele! - üvöltött rá Ian.
- Tűnjetek el az életemből! - kiabáltam rájuk könnyes szemekkel. - Látni sem bírlak titeket! Marakodtok rajtam, mint valami ócskaságon a piacon! De én egy ember vagyok! Ember vagyok, érzésekkel! Most olyan érzésekkel, amik baszottul utálnak mind a kettőtöket! - mutattam rájuk és idegesen elfordultam tőlük.
- Gyere. - ragadott karon Rob és vonszolni kezdett. Valamiért nem tiltakoztam csak hagytam, hogy betuszkoljon a kocsijába és indítson.

Már percek óta mentünk és szeltük az utakat, mikor megtörtem a csendet. De nem szavakkal hanem zokogással. Nekem ez az egész sok volt. Mégis mi a franc történt velem és az életemmel? Minden olyan jól alakult, mikor Iannel találkoztam. Emlékszem mikor megpillantott Adam oldalán. Elesett voltam és összetört. Fájt a szakítás Robbal, de ő segített tovább lépni. Tisztázni a gondolataimat és ráébredni, hogy Robert Pattinson után is van élet.

- Mi történt velünk Rob? - bukott ki belőlem halkan.
- Nem tudom Zoé. - motyogta az utat figyelve.
- Miért nem tudunk normálisan beszélni egymással? Hiszen nem is olyan régen még annyira szerettük egymást, most meg mint kutya és macska marjuk egymást. - szorult el a torkom az újabb sírástól.
- Talán pont ez a baj. - vett mély levegőt.
- Micsoda? - szipogtam.
- Az, hogy kettőnk közül valaki túl hamar lépett túl a kapcsoaltunkon. - felelte az orra alatt.
- Tessék? - fordultam felé mérgesen. - Hihetetlen, hogy megint kezded!
- Mit? Azt, hogy megcsaltál ezzel a pojácával? Egy olyan alakkal, aki rád emelte a kezét? Most ki húzott ki a szarból? Hm?! Na ki?! - nézett felém kihívóan és flegmán.
- Áh, szóval már megint itt tartunk! Te vagy Mr. Tökéletes Robert Pattinson én meg a balfasz Zoé Shannon, aki csak elbasz mindent! Értem én! De akkor magyarázd már el nekem ,hogy miért szerettél?! Erre felelj Mr. Tökély! - adtam ki magamból minden dühömet.
- Na ez egy jó kérdés! Bár tudnám a választ, hogy mégis mi a fészkes fenéért szeretlek még mindig! - csapott a kormányra és idegesen a hajába túrt.
- Mit mondtál? - döbbentem meg.