5.

Sziasztok!

Mégegyszer Mindenkinek Boldog Új Évet!:)
Nagyon köszönöm, hogy már 4 komit is kaptam, el se tudjátok képzelni mennyire örül a lelkem. Köszönöm (komment sorrendben) Csibimoonnak, Aninak, Mesynek és Szaszámnak, hogy megtiszteltetek a véleményeitekkel!:)
Erről a fejezetről csak annyit mondanék, hogy szerintem nem lett annyira jó, de ezt döntsétek el inkább Ti!:)
A következő fejezet nem tudom mikor érkezik, mivel kedden vizsgázok és már nagyban tanulok rá. De ha úgy látom, hogy van rá igény, akkor holnap mindenképp érkezik a friss:) Kommenthatár nincs!

Jó olvasást!

Puszi!

Meré



5.
- Hogy én mekkora egy barom vagyok. – támasztotta a homlokát az enyémnek.
- Egy féltékeny barom. – húztam mosolyra a számat.
- És meg tudsz ennek a féltékeny baromnak bocsátani?- húzta végig az ajkát a nyakamon.
- Csaló. – sóhajtottam.
- Miért is?- suttogta a fülembe, éreztem, hogy mosolyog.
- Kihasználod a vonzerődet, és ez nem ér. – karoltam át a nyakát.
- Azt mondják, hogy szerelemben mindent szabad. Ezt az elvet követem most én is. – csókolt bele a vállgödrömbe, miközben a keze érzéki simogatásba kezdett a combjaimon.
- Áh, szóval a szerelemben mindent szabad. – kacérkodtam vele, majd én is hasonló kényeztetésébe kezdtem a kezeim segítségével. Innentől kezdve nem volt szavakra szükség, mindketten pontosan tudtuk, hogy mit akarunk; egymást. Centiről centire végig csókolta a nyakamat felfelé, hogy végül az ajkaimra tapadhasson. Nyelve ellenállás nélkül tört utat az enyémhez, hogy egymást becézgethessék, miközben még közelebb simultunk egymáshoz. Éreztem, hogy másodpercről másodpercre egyre jobban kíván és ezzel én sem voltam másképp.

Másnap reggel egymáshoz simulva ébredtünk fel szinte egyszerre:
- Jó reggelt!- mosolyogtam rá boldogan.
- Neked is drágám! – simogatta meg az arcomat. – Most már tudom, hogy majdnem mit vesztettem el tegnap. Ezeket a csodálatos reggeleket, amikor rám mosolyogsz.– könyökölt fel és mélyen a szemeimbe nézett.
- Ian, erre semmi szükség. – tartottam a mutató ujjamat a szájára. Nem akartam felhozni a tegnap történteket.
- De van, mert megaláztalak és ezt Te is tudod. Még akkor is, ha most forgatod a szemeidet. Nem söpörhetjük a szőnyeg alá, ez Te is tudod.
- Én csak egyszerűen nem akarok erről beszélni. Szeretlek, és ezen, semmi nem tud változtatni. – bújtam hozzá szorosan.
- Én is nagyon szeretlek, és épp ezért sajnálom annyira, ahogy viselkedtem veled.
- Tudom, hogy sajnálod. Elvesztetted a fejedet, amit megértek. Szóval egyszerűen csak lépjünk túl ezen a félreértésen, rendben?
- Hogy lehetsz ennyire megértő? Megaláztalak. – magyarázta.
- Ezt már mondtad. Nem szeretnék többet erről beszélni.
- Na, de.
- Hogy milyen beszédes ma reggel Mr. Somerhalder. – húztam magamhoz, hogy megcsókolhassam, ami ellen egy percig sem tiltakozott. Csókunkat azonban a mobiljának a csörgése szakította félbe.
- Hogy az a.-sóhajtott fel csalódottan, miközben elnyúlt a telefonjáért. – Hello Marcos, mondd!- ezek szerint a rendezőjükkel beszél. – Ez komoly? Minek?- nagyon nem tetszhetett neki, amit hallott. – Jó, akkor fél óra múlva ott leszek. – szakította meg dühösen a hívást.
- Gond van?
- Be kell mennem a stúdióba, mert az egyik jelenettel nem stimmel valami.
- Ó, az nem jó. – csüggedtem el.
- Nem, hogy a fene esne az egészbe. Ma úgy terveztem, hogy egész nap veled leszek. – simított végig a combomon.
- Veled mehetek, ha szeretnéd. – bújtam hozzá.
- Ez nem kérdés. – nyomott egy csókot a számra.- Csak így lőttek a lustálkodásnak.
- Majd bepótoljuk. De viszont nem ártana szólni a takarítóknak, hogy jöjjenek fel, miután elmentünk. - kászálódtam ki mellőle és elsétáltam a bőröndömig.
- Igazad van, akkor a recepción szólok is, mielőtt kimegyünk. –ölelt át hátulról.
- Hé, ezt most ne, mert még a végén elkésel. – bújtam ki a karjai közül, ami nem igazán tetszett neki, de egy, a nem létező bajsza alatti morgással mégis elintézte a dolgot, miközben én betrappoltam a fürdőbe és felhúztam egy csőfarmert és egy egyszerűbb, V kivágású fehér pólót. Gyorsan megmostam a fogamat, majd összefogtam lófarokba a hajamat. Felkentem magamra némi alapozót, valamint kihúztam a szemeimet és már készen is voltam.
- Látom, sikerült össze öltöznünk. – vigyorgott velem szemben Ian, hiszen rajta is egy kissé feszülősebb fehér póló és farmer volt.
- Én is úgy látom.- nyomtam a szájára egy gyors csókot, majd felkaptam a fekete rövid bőrdzsekimet és a napszemüvegemet és már indultam is kifelé.
- Édesem, a mobilodra nincs szükséged?- lóbálva hozta utánam a kis készülékemet.
- De, milyen figyelmes vagy. Köszi!- mosolyogtam rá.
Két perc múlva már a recepciónál álltunk, ahol Ian jelezte, hogy takarítást szeretne és hogy természetesen a keletkezett károkat kifizeti.
- Mr. Somerhalder, még egy pillanatra! – szólt utánunk a recepciós. – Az újságírók kint hemzsegnek mindkét kijáratnál, sajnáljuk! A taxijuk viszont már megérkezett.
- Köszönjük!Hát ez remek. – sóhajtott egy hatalmasat.- Ez mind az én hibám.
- Ezt most fejezd be, mielőtt elkezdenéd, oké?- torpantam meg bosszúsan. – Különben összecsomagolok és haza megyek.
- Rendben.- nyitotta ki előttem az ajtót, miközben szorosan magához húzott. Egyszerre tettük fel a napszemüvegjeinket, bár teljesen feleslegesen, ugyanis egyből az összes hírhajhász ránk vetette magát.
- Valóban terhes, Miss Shannon?
- Ki az apja a picinek?
- Megtartja a babát?
- Mit szól ehhez, Mr. Somerhalder?
- Akkor most Robert Pattinson-nal egy nagy boldog család lesznek?
- Mit szólsz ehhez a Summit és a sorozatot gyártó cég?
Nagyjából ennyi kérdés jutott el a tudatomig, ugyanis túlságosan lefoglalt az, hogy ne vakuljak meg ezektől a vacak fényképezőgépektől. Amilyen gyorsan csak tudtam, bevágódtam a taxiba, ahogyan Ian is.
- Jól vagy? –kérdezte aggódva.
- Persze, semmi baj. – erőltettem magamra egy mosolyt. – Túléltem.
- Lehet, kellene melléd felfogadnom egy testőrt, mert az újságírók komolyan gondolják a zaklatásod. – nézett rám nagyon komolyan, de nekem mégis inkább vigyorognom kellett ezen az ötletén.
- Szerintem semmi szükség egy testőrre, megbirkózok velük. És különben sem szeretném, ha plusz egy ember követne a nap 24 órájában.
- Rendben, de egyetlen atrocitás és nem nyitok erről vitát.
- Oké, megegyeztünk. – bólintottam rá az ajánlatára. Az út további részét csendben tettük meg, mindketten elkalandoztunk. A forgatás helyszínét is ellepték a fotósok, így kint már két marcona biztonsági ember várta a taxinkat, hogy megvédjenek bennünket a fotósok és újságírók elől.
- Ez remek. – fintorogtam egyet, mikor megláttam a ránk váró tömeget, majd pár másodperc múlva Ian és én is kiszálltunk az autóból. Azonnal közre fogtak minket a testőrök és így mentünk be a stúdióba.
- Mióta lehetnek már itt és honnan tudták, hogy jövünk? – kérdezte Ian kissé ingerülten az egyik „megmentőnket”.
- Reggel 6 óra óta itt toporzékoltak, de arról fogalmam sincs, hogy ki adta le nekik a drótot, hogy jöttök. – felelte együtt érző arccal az egyik férfi.
- Ez igazán fantasztikus. - morgott a barátom. – Köszönjük a segítséget! Gyere kicsim! – kezdett el beljebb húzni az épületben, ám a lábaim nem igazán akartak engedelmeskedni neki.
- Baj van? – torpant meg.
- Nincs, azt hiszem. Bár tartok tőle, hogy ennyivel nem úsztuk meg az egészet. – tényleg féltem attól, hogy ez még csak a nap kezdete és máris ekkora hisztéria övezett bennünket.
- Gyere ide!- ölelt magához. - Nem lesz baj. – nyomott egy csókot a homlokomra.
- Jó reggelt Marcos! – köszönt a rendezőjére Ian. – Megjöttünk!
- Igen, azt látom. – húzta félre kissé a száját. – Egyébként meg jó reggelt! – nekem csak egy félszeg bólintásra futotta. – Gyertek az irodámba! – nem volt túl jó kedvében, ahogyan senki sem a stúdióban. Szó nélkül követtük, majd bementünk az irodájába.
- Üljetek le!- mutatott rá a fekete bőrkanapéra, ahova mi szófogadóan le is ültünk. – Ezek itt mind a tegnap estétekkel vannak tele. – dobott le az asztalra elénk egy halom újságot. – Az összes újság címlapon közölte le a cirkuszt. „Botrány az afterparty-n” „Robert Pattinson apa lesz!” „Ian Somerhalder nője mástól vár gyereket” „Ian vs. Rober” t….– kissé dühös volt és neheztelő a hangja, és a szemei sem tanúskodtam másról, ahogy ránk nézett.
- Számítottam rá. – reagálta le hűvösen Ian, a legalább 20 címlapot.
- Ez remek. És ennyi a hozzáfűznivalód mindössze a dolgokhoz? – kérdezte döbbenten Marcos
- Igen. Megtörtént, ami megtörtént. Változtatni már nem tudok rajta, baromira sajnálom. És igen, mielőtt Te mondanád ki, egy emeletes marha vagyok.
- Szép dolog az önismeret. Csak az a gond, hogy ez egy hatalmas érvágás a sorozatnak. Mégis mi a fészkes fene ütött beléd, Ian?!
- Bocsánat a kérdésért, de a magánéleti problémáknak mi köze a sorozathoz? – tettem fel naivan a kérdést, bár valahol sejtettem a választ.
- Minden, mivel Ian a sorozat egyik alappillére. És az emberek szeretik tudni, hogy az alappillérek háza táján mi a helyzet. Damon karaktere eggyé vált már Ian-nel, és így ő bármit is tesz, azt alapjáraton átragasztják majd Damon-re is, mivel az emberek már csak ilyenek. – felelte kissé lekezelően.
- Ez marhaság!- csattant fel Ian. – A magánéletem az enyém!
- Igen, egy darabig. - bólintott. De ha jön egy új barátnő, mindjárt érdekessé válsz. Ráadásul Zoé – nézett rám-, hogy is fogalmazzak, előéletével kapcsolatban sok rajongód kételkedik. Mégiscsak Robert Pattinson barátnője volt. – ezt nem hiszem el, hogy már megint itt tartunk.
- Na és?! Leszarom! Ne gyere nekem Te is ezzel, oké? - vissza kellett húznom a karját, hogy nehogy valami hülyeséget csináljon. – Szeretjük egymást, miért olyan nehéz ezt felfogni, mégis miért?
- Először is nyugodj meg. – intett a kanapéra, jelezvén, h üljön vissza. – Tegnap este, ahogy olvastam, nem éppen ezt bizonyítottátok.
- Az egy félre értés volt. – szóltam közbe. – Nem vagyok terhes Robert Pattinson-tól. Dobtam félre egy épp ilyen szöveggel fémjelzett újságot az asztalon.
- Teljesen mindegy, a botrány már így is kitört. És ez annak köszönhető, hogy Ian nem tudta magát fékezni.
- Már ne is haragudj, de nem én kezdtem. Az Alkonyat bagázs egész este a nyelvét köszörülte a barátnőmön. Amikor pedig Kristen félrelökte a taxitól, nos igen, bedurrant az agyam. De ők provokáltak ki mindent. Főleg Robert.
- Robert Pattinson legyen a Summit gondja. Ti pedig a miénk. – mutatott ránk. - Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen cikkek jelenjenek meg rólatok. Már csak presztízsből sem.
- Mióta hiszel el mindent, amit az újságok megírnak? – dőlt hátra fújtatva.
- Én nem, de sokan igen. Ian vedd már észre, hogy veletek vagyok, nem pedig ellenetek.
- Akkor hagyj nyugton legalább Te bennünket!
- De nem tehetem! Ian, fogd fel, hogy ez már nemcsak kettőtökről szól!
- De, ez csak kettőnkről szól! – vágott vissza.
- Elég!- csattantam fel. – Értem én, hogy mire akar kilyukadni. Úgy döntöttem, hogy haza megyek Londonba.