8.

Sziasztok!

Amint nyilván már észrevettétek, az oldal új dizivel gazdagodott, ami Szasza munkája, így ezúton is szeretném neki megköszönni:)Nagyon köszönöm Szasza!!!!:)

Meghoztam a folytit, ami kicsit vegyes érzelmekkel tölt el, nem tudom, hogy néhol nem-e vetettem-e el a súlykot például szóhasználatban... Ha igen, akkor kérlek ne haragudjatok, ez így sikerült.
Véleményeiteket várom!!!:)

Jó olvasást!

Puszi!

Meré


8.


Nem akartam hinni a szemeimnek. Hogy a jó büdös francba kerül ő is ide? Üvölteni lenne kedvem, hisztizni, hogy azonnal forduljunk vissza. Nem bírom elviselni sem őt, sem pedig ezt a pimasz vigyort az arcán, amit épp felém küld.
- Hello Zoé! Micsoda kellemes meglepetés! – ha most azt hiszi, hogy leállok vele jópofizni, akkor nagyon téved. Grrrrr.
- Már akinek. – válaszoltam negédesen, majd tüntetőleg elfordultam tőle. Miért ver engem a Sors vele? Vagy…talán ez nem is a Sors?! Hogy az a… - Te direkt vagy itt, igaz?- estem neki a szavaimmal. – Direkt utazol Londonba!
- Nos, nyilván nem véletlenül utazok ezen a járaton. – rántotta meg a vállát.
- Annyira tudtam!- kezdtem kikelni magamból.
- Mégis mit? Hogy ott lakom? – nevetett fel. - És sokat gondolkoztál rajta, hm? Csak mert úgy rémlik, hogy a pontos címemet is tudod. Sőt, ha jobban belegondolok, már voltál is ott. Sok éjszakát töltöttél ott velem. – tette a bal kezét a combomra, amit azonnal félrelöktem onnan, és mint egy gumilabda pattantam fel a helyemről:
- Ne merészelj hozzám nyúlni! – kiabáltam rá. – Különben nagyon megbánod!
- Minden rendben, hölgyem? – lépett mellém meglepődve egy légi utaskísérő. – Kérem, üljön vissza!
- Eszem ágában sincs ez mellé a bunkó mellé visszaülni! Nem tűröm el, hogy fogdosson!
- Na de uram. – nézett megrovóan Robert felé, mire nekem elégedett vigyor terült szét az arcomon, egészen addig a pillanatig, ameddig mindenki Edwardja rá nem nézett a csajra, aki szerintem abban a percben elfelejtett még levegőt is venni.
- Maga?Maga?Maga Robert Pattinson?- csúszott feljebb a hangja a kelleténél, mire sokan mozgolódni kezdtek, hogy meggyőződjenek arról, hogy tényleg ő az, aki. Ez igazán remek. – fintorogtam.
- Igen. És biztosíthatom, hogy nem zaklattam a volt barátnőmet. – ó, hogy fulladnál meg!
- Jézusom. – ült le a lány a helyemre. – Zoé? – nézett fel rám kétkedve, mire én kénytelen kelletlen bólintottam egyet szúrós pillantásokkal fűszerezve Robert felé. – Akkor maga tényleg gyereket vár! – sápadt el. Na neee!!! De csak nyugalom, legjobb lesz, ha úgy csinálok, mint aki meg se hallotta ezt a képtelenséget.
- Nézze, nincs másik hely ezen a nyavalyás gépen?! Kell lennie!- csengett hisztérikusan a hangom.
- Sajnálom, de tele a gép. Egy szabad hely sincs a fedélzeten. – de ahelyett, hogy ezt nekem mondta volna, Robertet figyelte megbabonázva.
- Ez igazán remek. – fintorogtam. – Akkor lenne szíves felállni a helyemről, hogy leülhessek? – de mintha a faltól kérdeztem volna. – Hahó!- csettintettem az arca előtt egyet, hogy felébredjen a kábulatból.
- Tessék? – kérdezte ijedten.
- A helyem. – jeleztem, hogy szeretnék leülni.
- Ó, elnézést, hogyne! – állt fel zavartan.
- Semmi gond. – huppantam vissza karba font kezekkel az ülésemre.
- Hozhatok valamit esetleg Önnek, Mr. Pattinson?
- Ó egek!- forgattam meg a szemeimet. Én naná, hogy még csak véletlenül se kérek semmit.
- Nem, köszönöm, nem kérek semmit. De ha majd igen, akkor szólok, ígérem. – mosolygott rá a lányra, aki pironkodva elsétált mellőlünk. – Úgy néz ki, mégiscsak velem kell beérned. – nézett rám fülig érő szájjal.
- Hosszú lesz az út. – sóhajtottam és elkezdtem kotorászni az iPod-om után.
- Régen szerettél velem utazni. – kacsintott rám, mire akaratlanul is néhány emlékkép kúszott be az elmémbe, amiket azonban gyorsan ki is űztem onnan.
- Régen nem dobtál csak úgy oda a sajtónak. – vágtam neki vissza, hiszen utazásom elsődleges oka mindenképpen a tegnap esti affér volt.
- Régen még engem szerettél. – folytatta a szócsatáinkat egy kis fájdalommal a szemében és a hangjában egyaránt. Másfél nappal ezelőtt még meg is sajnáltam volna, de most már nem. Eszem ágában sincs!
- Régen még nem voltál ilyen aljas. – remélem, hogy megelégszik ezzel.
- Régen még nem csaltál meg. – sziszegte, ami kicsit megtörte a lendületemet. Hirtelen nem tudtam mit felelni abban a percben. Fájt ezt hallanom Tőle. – Na, mi van, megfagyott benned a szó, Zoé? Most legyen nagy a szád!
- Régen még férfinak hittelek! – próbáltam minél hitelesebben kijelenteni ezt. – Ma már tudom, hogy csak egy hisztis kisgyerek vagy, aki ha nem kap meg valamit, akkor bevágja a hisztit és senkire és semmire nem lesz tekintettel.
- Oh, hát bocsánat, hogy beletapostam a kicsi Ian lelkébe! – háborodott fel. – Nagyon sajnálom szegényt, csak hogy magamat még jobban! Képes lettél volna nélkülem felnevelni a gyerekemet! Milyen ember vagy Te mégis, mondd?
- Semmiképpen sem terhes, maximum gondterhes, tőled! Sajnálom a rád pazarolt napjaimat! – éreztem, hogy ezzel kicsit elvetettem ugyan a súlykot, de már nem érdekelt.
- Szóval így állunk! – csattant fel. - Csak tájékoztatásként közlöm, hogy majdnem 11 hónapot pazaroltál rám az életedből! És ezalatt egyszer sem mondtad, hogy milyen rossz neked! Tényleg kurva nehéz lehetett a csillogásból kivenni a részedet! – eléggé kiabált.
- Soha nem mondtam, mert nem akartalak még én is cseszegetni, arra volt elég ember körülötted! De ha tudni akarod, utáltam, hogy minden egyes percemet lesifotósok követik és másnap már az újságban is leközlik! – kiabáltam neki vissza. – Ez volt aztán a csillogás!
- Miért?Talán most Ian-nel nem ugyanez a helyzet?! Áruld el nekem, hogy mivel jobb vele a helyzet, mint velem! – dühöngött.
- Talán annyival, hogy ő nem dühöng, hogy mennyien követik, és nem kap frászt, ha egy rajongója közös fényképet akar vele csinálni! – mondtam ki az első dolgot, ami sz eszembe jutott.
- Mr. Szent Somerhalder, milyen bájos. - viszket a tenyerem az ironikus mosolyától. – Talán jobb az ágyban is???Hányszor dug meg egy nap?
- Menj a picsába, Rob! – ütöttem meg a karját, mire kedvenc stewardessem ismét mellettünk állt.
- Kérem, Mr. Pattinson, próbáljanak halkulni. Ne zavarják a többi utast, ha kérhetem. – látszott rajta, hogy nem igazán van ínyére leintenie kedvenc vámpírját, de az tény, hogy kissé, na jó, nagyon parlagi módon viselkedtünk az elmúlt percekben.
- Elnézést. – vettem vissza a hangomból. – Igyekszem a magam részéről visszafogni magamat.
- Ahogyan én is. – vette át a szót Robert.
- Nagyon köszönöm! További jó utat! – hagyott „magunkra” ismét bennünket. Dühösen egymásra néztünk, majd mindketten a másik irányba fordítottuk a fejünket. Így egész jól elvoltunk egészen Londonig, egyikünk sem akart hozzászólni a másikhoz ez alatt a jó pár óra alatt, amit egyáltalán nem is bántam. Szégyelltem magamat, amiért idáig fajultak közöttünk a dolgok, és hogy ezt nem éppen kulturált módon vitattuk meg egy repülőgépen. Fogalmam sincs mi üthetett belém, amiért így ki tudtam fordulni önmagamból, de nem éreztem magamat jól tőle, az tuti. Mikor földet értünk, szépen lassan megvártam, míg mindenki elhagyja az utasteret, egyszerűen nem volt merszem az emberek szemébe nézni a gépen. Ahogy láttam, Rob sem nagyon mozgolódott azért, hogy minél előbb lejuthasson, mi szálltunk hát így le utolsóként.
- A gépen nem akartam tovább feszegetni, de nem válaszoltál az utolsó kérdésemre. – vette fel a lépéseimnek a ritmusát a reptér várója felé menet.
- Azt hittem eléggé világosan kifejeztem azzal kapcsolatban a véleményemet!- komolyan mondom, ennek van bőr a képén!
- Amennyiben a trágárkodást Te világosnak nevezed. – na erre már megtorpantam, természetesen rengeteg vaku villant.
- Na, idefigyelj Robert Pattinson! Jól figyelj rám, mert csak egyszer mondom el! Semmi, ismétlem semmi közöd már hozzám, ergó nincs jogod nekem ilyen jellegű kérdéseket feltenni! Sőt, ha lenne valami közöd, akkor sem! A szexuális életem nem tartozik rád, igazából velem kapcsolatban semmi nem tartozik rád! Felfogtad végre?!
- Te is figyelj rám Zoé Shannon! Soha, de soha nem fogom engedni, hogy más nevelje fel az én gyerekemet, megértetted?!- vettük át a csomagjainkat közben, elég sok szempár szegeződött már ránk, de már nem akartunk vagy nem tudunk halkulni.
- Hát komolyan mondom, neked elment az eszed! Fogd már fel végre, hogy nem vagyok terhes! Sem tőled, sem pedig mástól! – időközben megláttam Annáékat, akik feszülten figyelték a kettősünket, így Roberttel mit sem törődve elindultam feléjük. Arra azonban nem számítottam, hogy egy erősebb mozdulattal visszaránt és fenyegetően belenéz a szemeimbe:
- Nem hiszek neked, amint már mondtam! Azt akarom, hogy menj el orvoshoz! Nem is, inkább azt akarom, hogy együtt menjünk el!
- Akarod? – nevettem el magam. – Robert, kérlek! Neked az égvilágon semmilyen jogod nincs akarni tőlem bármit is! Ne légy nevetséges!- próbáltam meg szabadulni.
- Nem viccelek!- szorította meg a karomat. – Pokollá teszem a londoni életedet, ha nem teljesíted, amit akarok.
- Akkor csak tedd pokollá!- téptem ki magamat végre a szorításából és rohamtempóban megindultam a barátnőm felé.
- Zoé, minden rendben? – ölelt át aggódva a barátnőm miközben Adam kivette a kezeimből a bőröndömet.
- Azzá is fogom tenni, azt garantálom! De meg fogod bánni, nagyon is!– robogott el mellettünk immáron Dean kíséretében az általam egykor hőn szeretett férfi.